Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
rek (instruensek, Lehrmeisterek) közül egyedül őneki, majd az őt követő Brinn Tóbiás Johannák és Turman Karl Jakob helyettes bányamérnöknek nem járt külön javadalmazás az oktatásért, sőt az oktatáshoz szükséges tanfelszereléseket, köztük a könyveket is, saját fizetésükből kellett beszerezniük. Ezeket a könyveket, a már említett öt mű példányaival együtt, a szélaknai bányaüzem területén székelő bányamérnökség épületében helyezték el, ahol a hallgatók részére tartották az elméleti foglalkozásokat, valamint berendezték a rajz- és mintatermeket is. A könyvtár mai állományában 12 könyvről tudjuk kimutatni minden kétséget kizáróan, hogy az egykori bányászati-kohászati tanintézet könyvtárába tartozott. Ezekbe - valószínűleg azonos kéz által írt „Schemnitzer Markscheiderey" bejegyzés található. Egyrészük a már említett Turman helyettes bányamérnök tulajdonában volt eredetileg, illetve az ő beszerzése volt. Ezt bizonyítják a sorszámok, valamint az „Ex libris Carl Jacob Turman" bejegyzések, amelyeket később áthúzta az új tulajdonos intézmény könyvtárkezelője. Az ismert művek többsége „matematikai", vagyis aritmetikai, geometriai, bányamérési, földmérési, mérnöki építészeti stb. témájúak, de akad köztük kohászati és kémlészeti mü is. Az állomány együvé tartozását az azonos kéz által végzett díszes bőrkötési munka látványosan is szemlélteti. Ismerve a kor szakirodalmi termését, illetve a hallgatóktól megkövetelt tananyag körét, a tanintézet könyvtári állományát legkevesebb 60-70-re, de legtöbb 100-120-ra tehetjük. A maximumként általunk megjelölt érték azon is alapul, hogy az iskolát fönntartó intézmény - a selmeci főbánya-grófi hivatal, s azon keresztül tulajdonképpen a bécsi udvari kamara - milyen felfogást tanúsított a könyvbeszerzéssel szemben, illetve ténylegesen milyen szerepet szánt a könyveknek, a könyvtárnak a szakemberek kiképzésében? Az alapító rendeletből, majd az 1740-50-es évek számos rendelkezéséből kitűnik, hogy a fenntartó szervek átgondoltan, a szakirodalom magas szintű ismeretében, de egyben rendkívül célszerűen, oktatás-centrikusán kezelték a kérdést. A könyveket, a könyvtárat épp olyan oktatási eszköznek, segédletnek tekintették, mint a bányász-kohász szakemberek kiképzéséhez nélkülözhetetlen ásvány-kőzetgyüjteményt, a bánya- és kohószerkezetek, -gépek működő modelljeit tartalmazó szertárt, a hallgatók kémiaikohászati laboratóriumát gazdag felszerelésével, a bányamérő-műszereket, rajzeszközöket stb. Ahogyan ez utóbbiak esetében sem kerülhetett a gyűjteménybe semmi olyan tárgy, vagy dokumentum, amely nem tartozott szorosan a szakma kurrens anyagai közé, ugyanúgy a könyvállomány gyarapításánál sem fordulhatott elő, hogy már modernnek nem számító, de esetleg történeti értékkel ugyan rendelkező könyv került volna a gyűjteménybe. Ha ezeket a szempontokat, a szakirodalmi termés nagyságát és a szigorúan szakirányú, oktatás-központú állomány-fejlesztési politikát figyelembe vesszük, akkor a 60-100 kötetes állományt feltétlenül elvárható mennyiségűnek és minőségűnek kell megítélni. 2. A Bergakademie (bányászati-kohászati akadémia) könyvtára Az akadémia alapítása és kiépülése (1762-1846) A 18. század közepén rohamosan fejlődésnek indulnak a bányászat-kohászattal közvetlenül összefüggő természettudományok, az ásványtan és geológia, a kémia és a fizika. Mai értelemben vett tudománnyá válásuk ekkor kezdődött. Ugyanakkor egyre világosabbá vált, hogy a bányászatban és kohászatban sem lehet már a megszokott, s az évszázadok óta alig változtatott módon gazdaságosan termelni: a bányászatnak egyre mélyebbre kellett hatolnia a föld rétegeibe, s egyre kilátástalanabb küzdelmet kellett folytatnia a bányavizekkel, az egyre fogyó nagy fémtartalmú, gazdag ércek helyett a szegény ércek gazdaságos kohósítását is meg kellett oldania a kohászatnak stb. Az 1735-ös iskola-alapításnál is már részint „az elmélet bevezetése a gyakorlatba" volt a cél, amely azonban csak részben, illetve időlegesen sikerült.
