Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Delius: „Anleitung zu der Bergbaukunst" című könyvének francia kiadása és sorsa a hazai szakirodalomban

„Delius úr müve... eléggé széles körű ismereteket tárgyalónak tünt ahhoz, hogy bemutassa e tudomány alapvető elveinek összességét, és hozzájáruljon annak előrehaladásához. Véleményem szerint ennek a műnek a megjelentetése államérdek, és az egyedüli mód arra, hogy Franciaország képes legyen profitálni abból a gazdagságból, amelyet földje tartalmaz, anélkül, hogy alattvalóit külföldre kelljen küldenie, vagy külföldieket meghívnia." „Ez a mű rendszerező felépítésénél, széleskörű ismeretanyagánál és a tárgyalt témák sokaságánál fogva különbözik minden eddig kiadott munkától". Különös íze van ezeknek a mondatoknak egy freibergi tudós bányamérnök szájából. Közismert, hogy a freibergiek két évszázada igyekeznek bebizonyítani, hogy a leíró jellegű bányászati müveket felváltó rendszeres bányaműveléstanok iskolapéldája nem Delius műve, hanem a freibergi akadémia tankönyve, a Kern, illetve Oppel említett Bericht vom Bergbau című munkája. A francia kiadás előzményeiről a következőket tudjuk meg a (francia) akadémiai jegyzőkönyv kivonatából: Schreiber bemutatta az Akadémián Delius müvének kéziratos fordítását, s javasolta kincstári költségen való kiadását. Az Akadémia, valószínűleg a Bericht vom Bergbau néhány év előtti francia kiadásának kedvezőtlen tapasztalatai miatt, királyi biztosként Morand és Macquer akadémikusokat

10 bízza még véleményező jelentés elkészítésével. A részletes, elemző jegyzőkönyv fejezetről fejezetre értékeli Delius művét, gyakran összevetve a freibergi tankönyvvel is. Például: „Delius úr műve, aki a tárgyat bányászként, fizikusként, mechanikusként és igen tapasztalt szakemberként tárgyalta, nem kevésbé megbecsülendő, mint a Freibergi Akadémia műve, amelyhez képest az övé későbbi alkotás. Sőt még sokkal részletesebb is, kevés olyan részlet van, amelyben a szerző ne törekedett volna arra, hogy a művelés haladásának lényeges elveit követve ne világítsa meg a lényeget; és ezeknek az elveknek az a külön érdemük, hogy Delius úr a gyakorlati megfigyelésből merítette azokat. " A számos elismerő kitétel közül néhány: „A szerző elsőként teszi meg azt, hogy az egész országból illetékeseket hív meg minden olyan megfigyelés ellenőrzésére, amelyek mások korábbi megállapításaival ellentétesek." „...a mineralógusok, mérnökök, vállalkozók, bányaigazgatók rendkívül sokat tanulhatnak és meríthetnek Delius úr művéből." A királyi biztosok mindössze két kiegészítést javasolnak Delius művéhez: Geiss kőzetfúrási tanulmányát [20], s egy fejezetet a szénbányákban alkalmazott mentőmódszerekről és mentőkészülékekről. Véleményüket a következőkkel zárják: „Ezek a megállapítások elégségesnek tűnnek számunkra, hogy megállapíthassuk a mü kiadásának szükségességét, mint olyan fontos munkáét, amely nyelvünkön hiányzik, s amely a jövőben szerepelni fog az Akadémia által készítendő Mesterségek és Szakmák leírásában, s amely méltó arra, hogy az Akadémia gondozásában jelenjék meg." * Delius művének hatása Franciaországban különösen erős és hosszan tartó volt. Az említett Morand akadémikus, a korszakalkotó szénbányászati monográfia szerzője, már 1776-ban kivonatosan ismerteti Delius müvét saját könyvének tárgymutatójában. A párizsi, majd az 1816ban alapított St. Etienne-i bányászati iskolán kötelező tankönyvként írták elő [21]. Még 1844-ben is, az első modern bányaműveléstannak, Charles Combes művének előszavában az első mondat így hangzik: „Le seul traité complet que nous ayons sur la science et la pratique de l'art des mines, eset la traduction par M. Schreiber, de l'ouvrage de Delius, qui fut publié á Vienne en 1773." [A bányaművelés tudományáról és gyakorlatáról Delius 1773-ban, Bécsben megjelent müve az egyetlen teljes munka, amely Schreiber úr fordításában áll rendelkezésünkre.]

11