Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A földtan oktatásának kezdete (A földtan oktatása a selmeci bányászati-kohászati iskolában 1735)
A 18. században Európában kibontakozó ipari forradalom hazánkban csak a bányászatkohászatot - az egyetlen fejlett iparágat - serkentette erőteljesebb haladásra. A század derekán - ki tudja hányadik? - virágkorát élő Garam vidéki arany-ezüst-réz bányászat-kohászat műszaki fejlettsége világhírű volt. A két selmeci gépkonstruktőr, Hell Mathias Kornél és fia Hell Josef Karl, a vízemelő-, szállító- és ércelőkészítő berendezések, majd a gőzgépek sorozatát tervezte és építette meg, s üzemeltette. A kontinens második gőzgépét (Feuer-Maschine) a belgiumi bányászat után, a Garam melletti Újbányán (Königsberg, Nova Bana Csehszlovákia) helyezték üzembe szivattyúk működtetésére 1722-ben. A 18. század második felében Magyarországon az állami tiszta bevételek 30 %-a, Erdélyben pedig 50 %-a származott a bányászat-kohászatból. A birodalmi bányászat-kohászat által termelt értékek 70-85 %-át Magyarország adta. Az elmondottakat az alábbiakban összegezhetjük: 1) a 18. század elején a korszerű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező műszaki szakemberek képzése elkerülhetetlen; 2) ezt - mivel nincs alkalmas iskolatípus és más szervezett nagyipar sem - csak a bányászatkohászat keretén belül létesített tanintézetekben lehet megoldani; 3) az oktatás megszervezésének feladata a kincstárra (államra) hárul. Az első bányászati-kohászati iskolák (11) Nem véletlen tehát, hogy a műszaki felsőoktatás megteremtésére irányuló első lépéseket a hatalmas állami-kincstári apparátussal rendelkező Habsburg-birodalom teszi meg: 1716-ban az érchegységi Joachimsthalban (Jachimov, Csehország) bányászati, kohászati és pénzverészeti iskola létesítését rendelik el. (12) 1733-ban a joachimsthali, 1735-ben pedig a Selmecbányái bányászati-kohászati iskola részére adnak ki részletes tantervi utasítást, s egyben meghatározzák tanulóiknak számát is (az előbbinél háromban, az utóbbinál nyolcban állapítva meg). 1747-ben a szepességi Szomolnokon és a bánsági Oravicán létesítenek újabb iskolákat. Az 1750-es években Norvégiában is működik hasonló iskola. Életképes azonban csak a selmeci lett. Az itt szerzett tapasztalatok alapján 1762-ben egy újabb típusú, az ipari termelés szervezetétől elkülönülő tanintézet felállítását rendelik el Selmecen, ahol 1764-ben meg is kezdődnek az előadások. Európa, s a világ fejlett bányászattal-kohászattal rendelkező országai ezután sorra követik a példát: 1765/66-ban a szászországi Freibergben, 1770-ben Berlinben, 1773-ban az oroszországi Szt. Péterváron, 1775-ben a harzi Clausthalban, 1777-ben Madridban, 1783-ban Párizsban, 1792-ben Mexikóban indul meg a bányászati-kohászati szakemberek rendszeres képzése. A bányászati-kohászati szakemberképzés kezdetei Selmecbányán A bécsi udvari kamara 1735. június 22-én kelt leiratában részletesen szabályozta a Selmecbányái „Berg-Schola" (bányászati-kohászati iskola) működését: megszabta tanulóinak számát (tizennégyről nyolcra csökkentette az akkor ott tanuló ifjak létszámát), kijelölte az egyes szakterületeket oktató instruenseket és egy Instrukcióban pontosan meghatározta a tananyagot, a tanulmányi rendet, a tanulókkal szemben támasztott követelményeket stb. (13) Ez a 1735-ös rendelkezés tehát nem a magyarországi bányászati-kohászati szakemberképzés megindulásának, hanem a mai értelemben vett „iskola"-jellegű intézmény megteremtésének mérföldköve. A kincstári szakemberképzés nyomon követhető a 17. század elejétől megszaporodó kamarai rendeletekben. Bizonyos céhszerű képzési formáról van szó, amelyben a kiszemelt alkalmas ifjú (Expectant) a tapasztalt műszaki szakember mellé beosztva a napi munka során sajátítja el a
