Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A bányaműveléstan oktatása Selmecbányán

bányaműveléstani tanszék oktatta a tulajdonképpeni bányaműveléstanon kívül az ércelőkészítést, a sóbányászatot (sófőzést) és a kőszénbányászatot; a bányaméréstani tanszék pedig a bányaméréstanon kívül a geodéziát, a kísérleti fizikát és a nem bányász hallgatók részére a bányászati enciklopédiát. Az önállósuló bányaméréstani tanszékre Cséti (Chrismar) Ottót nevezték ki. Az új bányaműveléstani tanszék oktatási rendszerének és tananyagának kialakítása az újonnan kinevezett Litschauer Lajosra hárult. Litschauer Lajos 1815. július 26-án született a Sopron vármegyei Szilsárkányban. (Meghalt 1885. április 4-én Budapesten.) 1840-43 között tanult a selmeci akadémián. Utána erdélyi és szatmári kincstári ércbányaüzemekben teljesített szolgálatot. 1870. május 11-én az abrudbányai kincstári bányahivatal éléről nevezik ki a Selmecbányái akadémiára professzornak. Oktatói tevékenységének megkezdése előtt az erdélyi sóbányák, a zsilvölgyi kőszénbányászat és a gyalári vasércbányászat tanulmányozására küldte ki a pénzügyminisztérium. Bányaműveléstani előadásait - elsőként magyar nyelven - 1870/71. tanév tavaszán kezdte meg. (A bányaméréstani és ércelőkészítéstani előadásokat ekkor Gretzmacher Gyula tanársegéd tartotta.) 1872-től a bányaműveléstani tanszék csak a bányászati szak harmad évfolyamán oktatott, szokatlanul nagy óraszámban: az őszi szemeszterben heti nyolc, a tavasziban tizenkét óra előadást, valamint nyolc és öt óra gyakorlatot kellett tartania a tanszék profeszszorának és tanársegédjének. Ebben az időben vált az oktatás szerves részévé a 111. éves bányász hallgatók nagy tanulmányútja, melyen nemcsak magyarországi bányaüzemeket, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia, sőt Németország fontosabb bányáit is megtekintették. Litschauer Lajos - az akadémia költségvetésében külön e célra rendszeresített összeg terhére - több egyéni tanulmányutat tett Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és egyéb európai országokban. Litschauer egész tanári működését egy korszerű, magyar nyelvű bányaműveléstani könyv megírásának szentelte, melynek azonban a végleges formába öntése, majd 1890-1894 között Selmecbányán történő kiadása már a fiára, ifj. Litschauer Lajos bányaiskolai tanárra maradt. Litschauer „Bányamíveléstan" című könyve kezdetben füzetek formájában jelent meg, amelyeket a Bányászati és Kohászati Lapok egykori híradásai szerint a szaktársadalom eléggé hűvösen fogadott. Ezt bizonyítja az is, hogy a Selmecbányán 1887-ben megalakult Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület 1890-ben pályázatot írt ki olyan bányaműveléstani munka megírására, mely nemcsak tankönyvül szolgálna, hanem a gyakorló bányász kézikönyve is lehetne. A pályázati kiírás nem járt eredménnyel, ellenben Litschauer három kötetes szakkönyve, amelyet előszóval Péch Antal látott el, megjelenése után általánosan használt és elismert lett. Litschauer bányaműveléstan szakkönyve húsz részben, összesen 1714 oldal terjedelemben foglalja össze az érc-, a szén-, valamint az egyéb hasznosítható ásványtelepek kitermelésével kapcsolatos ismereteket, az akkori kor legjobb tudományos eredményeivel és gyakorlati tapasztalatainak az analízisével, illetve szintézisével. A szakkönyv tulajdonképpen híven tükrözi az időrendi beosztás feltüntetése nélkül - az abban a korban a bányaműveléstani tanszék által oktatott anyagot, ami kiterjedt a bányászati alapfogalmakkal, a bányászati teleptannal, az ásványvagyon-kutatással, a mélyfúrással, a fúró-robbantó és a gépi jövesztés-technikával, a fejtési módszerekkel, a bányabeli személyközlekedéssel, a vízemeléssel, a légvezetéssel és szellőztetéssel, a bányavilágítással, az elemi bányaveszélyekkel és a bányamentéssel kapcsolatos tudnivalókra. Litschauer alapos tudását és korszerű mérnöki gondolkodását bizonyítja az, hogy a bányaműveléstannak a pusztán leíró jellegét igyekezett megváltoztatni gyakorlati célú számítási és tervezési módszerek bemutatásával, kidolgozásával. 1883 és 1904 között - Litschauer Lajos nyugdíjba vonulása után - Gretzmacher Gyula professzor vezette a bányaműveléstani tanszéket. Gretzmacher Gyula 1836. augusztus 19-én