Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A kohómérnökképzés kezdetei Magyarországon (1735)

eszközök leírása és előkészítése (próbamérleg, kémlőcsészék, üzőkék stb.), a különböző ércekre vonatkozó különféle kémlelő-eljárások ismertetése, az ezüstércek pörkölése, olvasztása, majd a fém finomítása, tisztítása, alkalmassá tétele további feldolgozásra, végül a pénzérmék ezüsttartalmának meghatározása. Második fejezet: az aranyércek felismerése, pörkölése, az aranykémlő eljárások, az aranymosó műveletei, mosóművek felépítése, az amalgamációs (foncsorozó) eljárások leírása, az arany válatásának módjai, választóvíz-készítés, az arany cementezése, feldolgozásra alkalmassá tétele, színezése stb. az ezekhez szükséges kemencék, üvegek, műszerek stb. ismeretével együtt. Harmadik fejezet: a rézércek fajtái és felismerésük, a réz pörkölése és olvasztása, ezek fázisai, az egyes fázisokban nyert anyagok kémlelése, csurgató eljárások magyar és német módra, a sárgaréz-készítés módja, s hogy lehet-e vasat rézzé alakítani? Negyedik fejezet: a színes ércek ólomra próbálása, a szegény ólomércek nagy kohóban való olvasztása, az ércek antimonra és bizmutra próbálása és ezek kinyerése az ércekből, az ércek ónra és higanyra próbálása, a vasércek (Eisen-Stein) és a vaspátnak (Stahl-Stein) vasra és acélra próbálása, a mágnesek csodálatos tulajdonságai. Ötödik fejezet: a salétrom-földek felismerése, a salétrom előállítása, töményítése, gálicra és timsóra próbálása, a kutak sótartalmának megállapítása. Rössler müve [11] frissebb volt 1735-ben, és más jellegű is. Rössler gyakorló bányászkohász volt, jelentős beosztásokban működött az Érchegységben. Agricolához hasonlóan a bányászati-kohászati ipart egységében szemlélte, s igyekezete enciklopédikus feldolgozásra irányult. Műve hat fejezetre tagolódik (tartalmuk mai fogalmakkal): 1. Földtan (15 %); 2-3. Bányászat (35 %); 4. Bányamérés (10 %); 5-6. Kohászat (40 %). A 17. század közepén keletkezett kézirat a szerző halála után, 1700-ban jelent meg. Az 5. fejezetben az ércek olvasztásának általános szabályait és berendezéseit ismerteti: az ércpörkölés módozatait, az olvasztás különböző fajtáit, a kohó- és olvasztótípusokat, az egyes ércek (arany-, ezüst-, réz-, ón-, vas-, higany- és antimonércek) fajtáit és tulajdonságait, a kémlőeljárásokat stb. A 6. fejezetben az egyes ércek olvasztásához ad számszerűleg (súlyban) kifejezett adag-összeállításokat, majd a kén, vitriol, arsenik, sárgafesték, timsó előállításával és a sófőzéssel foglalkozik. Vessünk egy pillantást a Garam-vidék kohóiparára, amely a legjelentősebb volt hazánkban ebben az időben, s ahol a selmeci bányászati-kohászati iskolát végzettek túlnyomó többsége elhelyezkedett [12]. A kincstár tulajdonában három főkohómű volt: Körmöcbányán (12 olvasztópesttel és 7 egyéb kemencével), Zsarnócán (10 olvasztópesttel és 6 egyéb kemencével) és Besztercebányán (17 olvasztópesttel és 2 egyéb kemencével). Körmöcön az arany-, Zsarnócán az ezüst-, Besztercebányán a rézérceket dolgozták fel. Emellett kisebb fémkohó-mű volt még Hodruson, Breznóbányán és Szklenón is (6-9 tűzzel). A selmeci ólomkohó-mü két olvasztóval és három pörkölő-pesttel működött. A magánvállalati kohászat - Felső-Bibertárón, Pacher-tárón és Bélabányán - nem volt számottevő. Kincstári vasmű Róhnicon (Kisgaram) és Tiszolcon, nagyolvasztókkal és tótkemencékkel. A kincstári kohászat létszáma a bányaművekben foglalkoztatottakhoz viszonyítva csekély volt: a selmeci körzetben 3-4 %-ot, a körmöciben 10 %-ot, a besztercebányaiban 12 %-ot tett ki (168, 97 és 98 főt). Róhnicon 100, Tiszolcon 23 főt foglalkoztatott a vasmű. Az elmondottakból kitűnik, hogy az ipar elsősorban fémkohász szakembereket igényelt. Ezt tükrözi az Instrukció tematikája és az idézett tankönyvek anyaga is: a vaskohászattal Ercker és Rössler is egy-másfél oldalon foglalkozik. Reméljük, hogy ezzel a vázlatos ismertetéssel is új megvilágításba tudtuk helyezni a hazai, (s egyben az egyetemes) kohómérnök-képzés megindulásának körülményeit.