Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A kohómérnökképzés kezdetei Magyarországon (1735)

szakterületre. A képzésen belül a mai értelemben vett „bányászati" képzés sem volt elsőrangú vagy alapvető: rugalmasan, mindig a közvetlen kincstári szükségleteknek megfelelően határozták meg a képzés főirányát és a kiképzendő hallgatók számát. (Például, mint látni fogjuk, 1758-ban a kémlészet hiányosságai, az 1760-as években az akadémiává való szervezést pedig a hazánkban akkor alkalmazott korszerűtlen kohászati technológia és a nagy fémveszteség tette szükséges­sé.) A 18. században efféle magyar terminológiai kérdés - lévén nyelvünk jócskán az általános nyelvújítás előtt - nyilván szóba sem jöhetett, ma pedig jobb híján nem tehetünk mást, mint a 18. századi német ,,Bergwesen"-t stb. egy kissé erőltetettnek ható „bányászat-kohászatnak"fordítjuk. (Ugyanígy „bánya-kohómérnökről" stb. beszélünk.) A középkortól meginduló műszaki-technikai haladás úttörője Európában évszázadokon keresztül a bányászat-kohászat volt. A békében és háborúkban egyaránt nélkülözhetetlen fémek kitermelése, előállítása a megoldásra váró műszaki-természettudományos kérdések sorát vetet­te. A bányászat-kohászat kulcshelyzetéből adódott, hogy a termelés irányítói mindig pártfogolták, s anyagilag is támogatták a műszaki-természettudományos kérdések megoldására irányuló pró­bálkozásokat, kísérleteket. így vált a hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező bányászati­kohászati szervezet - szorosan vett szakmai fejlesztésen túl - a gépészet, a mechanika, a geo­dézia, az ásványtan, a földtan, a kémia, a kémiai technológia, az erdészet stb. kutatásának mű­helyévé is. A bányászat-kohászatban alkalmaztak először nagymértékben vízienergiát, majd gőzgépet, építettek ki hatalmas vízierő- és géprendszereket, oldották meg a nagy távolságra irányuló mechanikai erőátvitel nehézségeit; a vízienergia felhasználása és vízemelést szolgáló szivattyúk konstruálása során fektették le a hidromechanika alapjait; az ásványtan-kristálytan­földtan a bányászat kebelén belül fejlődött tudománnyá, ahogyan a kémia tudománnyá válásához is a kohászat gyakorlata adott biztos támpontot. A bányászat-kohászat alkotta meg az első mű­szaki felsőoktatási intézményeket, melyekben először oktattak tudományos szinten és laboratóri­umi gyakorlatokkal kémiát, fizikát, mechanikát, ásványtant, földtant stb. A 18. században Európában kibontakozó ipari forradalom hazánkban csak a bányászat­kohászatot - az egyetlen fejlett iparágat - serkentette erőteljesebb haladásra. A század derekán - ki tudja hányadik? - virágkorát élő Garam vidéki arany-ezüst-réz bányászat-kohászat műszaki fejlettsége világhírű volt. A két selmeci gépkonstruktőr, Hell Mathias Cornel és fia, Hell Josef Karl a vízemelő-, szállító- és ércelőkészítő-berendezések, majd a gőzgépek sorozatát tervezte és építette meg, s üzemeltette. A kontinens második gőzgépét (Feuer-Maschine) a belgiumi bányá­szat után a Garam melletti Újbányán helyezték üzembe szivattyúk működtetésére 1722-ben. A 18. század második felében Magyarországon az állami tiszta bevételek 30 %-a, Erdélyben pedig 50 %-a származott a bányászat-kohászatból. A birodalmi bányászat-kohászat által termelt érté­kek 70—85 % -át Magyarország adta. Az elmondottakat az alábbiakban összegezhetjük: 1) a 18. század elején a korszerű el­méleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező műszaki szakemberek képzése elkerülhetetlen; 2) ezt- mivel nincs alkalmas iskolatípus és más szervezett nagyipar sem - csak a bányászat­kohászat keretén belül létesített tanintézetekben lehet megoldani; 3) az oktatás megszervezésé­nek feladata a kincstárra (államra) hárul. Az első bányászati-kohászati iskolák Nem véletlen tehát, hogy a műszaki felsőoktatás megteremtésére irányuló első lépéseket a hatalmas állami-kincstári apparátussal rendelkező Habsburg-birodalom teszi meg: 1716-ban az érchegységi Joachimsthalban bányászati, kohászati- és pénzverészeti iskola létesítését rendelik el [3]. 1733-ban a joachimsthali, 1735-ben pedig a Selmecbányái bányászati-kohászati iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom