Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Miskolci Egyetem történeti fejlődésének vázlata (1735-1998)

Az első világháború kitörése a főiskola felfelé ívelő pályáját törte ketté. Az anyagi támogatás lecsökkent, oktatóinak és hallgatóinak többségét hadi szolgálatra rendelték: a hallgatói létszám 100 alá süllyedt. Félszázán a harctereken vesztették életüket, s legalább ugyanannyian hadifogságba kerültek. A nemzetközi szakmai-tudományos életben kiváló professzorok sora öregbíti a főiskola hírét: elsősorban Böckh Hugó, Vitális István, Tuzson János és Fekete Lajos akadémikusok nevét említhetjük. 1918 őszén a pénzügyminisztérium rendeletére a főiskola megkezdte elköltözését Selmecbányáról. A FŐISKOLA SOPRONBAN (1919 - 1934) A főiskola teljes tanári karával és hallgatóságával, valamint oktatási felszereléseivel, berendezésével, könyvtárával 1919 tavaszán Sopronban települt le. Ezzel közel két évszázad után Selmecen megszűnt a bányász-kohász szakemberképzés. Április 28-án, öthónapos kényszerű szünet után kezdődtek meg az előadások a főiskola számára ideiglenesen kijelölt katonai épületekben, rendkívül nehéz körülmények között. A háborúból-hadifogságból visszatérő hallgatók többsége nyomorúságos helyzetben volt. 1929-ben az alma mater neve Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára változik. Élén a főiskola tanácsa által választott rektor áll. A hallgatói létszám, főként a bányász-kohászoké, fokozatosan csökken. A hadiszolgálatból visszatérőkkel még 300 körüli a létszám az 1920-as évek elején; 1930-ban 200, 1934-ben pedig 150 körüli. Az 1920-as trianoni békeszerződéssel Magyarország bányászata-kohászata tizedére csökken, a gazdasági pangás, majd a kitörő válság nem teszi vonzóvá a bányamérnöki és kohómérnöki pályát. 1929-ben a bánya- és kohómérnöki osztály megindítja idegen nyelvű Közleményeit. A főiskola tanszemélyzetének szakmai-tudományos publikációit tartalmazó vaskos évkönyveket a főiskolai könyvtár a nemzetközi kiadványcsere útján eljuttatja a világ minden tájára. Az 1930-as évek elején már 145 külföldi oktatási és tudományos intézménnyel áll a főiskola cserekapcsolatban, közte 21 amerikai és 6 ázsiai partner is szerepel. A tankönyv-kiadás megkönnyítésére saját könyvkiadói alapot létesít a főiskola. 1931-ben kapja meg az ősi alma mater a habilitációs - az egyetemi doktori és a magántanári fokozat odaítélésére vonatkozó - jogot. A főiskola képviselője az országgyűlés felsőházában foglal helyet. A korszakot kiemelkedő tanáregyéniségek fémjelzik, akik szakmai-tudományos működésükkel és oktatói tevékenységükkel itthon, s külföldön elismerést szereztek az alma maternek. A későbbi híres soproni tanári karból már itt tanított Zemplén Géza, Vendel Miklós, Fínkey József és Proszt János, akiket az MTA tagjai sorába választott. BÁNYA-, KOHÓ- ÉS ERDŐMÉRNÖKI KAR a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (1934-1949) 1934-ben, a kibontakozó országos oktatási és tudományszervezési reform keretében, a kormányszervek megítélése szerint az ország összes műszaki és gazdasági felsőoktatási intézményét egyetlen szervezetben lenne célszerű működtetni. így hozza meg a magyar országgyűlés