Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Miskolci Egyetem történeti fejlődésének vázlata (1735-1998)

Az ausztriai és a cseh-morvaországi hallgatók nemzeti ellentéte miatt, a Selmecet elhagyó 130 nem magyarországi honos tanuló részére Leobenben és Pribramban szerveznek a bécsi kormányszervek tanintézeteket, melyeket 1861-ben, illetve 1865-ben akadémiai rangra is emeltek. Ezzel megszűnt a selmeci akadémia birodalmon belüli egyedülállósága. Az Alma Mater szakmai kisugárzása egyre inkább Magyarországra korlátozódik. A két évtized alatt az akadémia legjelentősebb szakmai eredménye, hogy új magyar geológus-nemzedéket bocsátott szárnyára a Pettkó János vezette tanszék. A magyar földtan első klasszikus korának vezéralakjai - Szabó József, Hantken Miksa, Böckh János, Pávai Vájna Elek, Gesell Sándor, Cseh Lajos stb. - a selmeci akadémiáról indultak, hogy megkezdjék Magyarország földtani feltárásának munkáját. Az akadémia professzorai közül Pettkó Jánost a magyar, Doppler Christiant és Russegger Josef főkamaragrófot az osztrák tudományos akadémia választja tagjai sorába. A kibontakozó hazai műszaki tudományos élet reprezentánsaiként a Selmecen végzett bányakohómérnökök és erdészek sorát választják be a magyar, illetve az osztrák tudományos akadémiára: Szentkirályi Zsigmond, Kováts Lajos, Szabó József, Hantken Miksa, Divald Adolf, Hauer Ferenc, Zsigmondy Vilmos, Böckh János, Péch Antal, Bedő Albert, illetve Löwe Alexander, Fuchs Vilmos, Koristka Karel. Az akadémia mellett működő Akadémiai Magyar Olvasókör tagjai Pettkó János elnökletével állítják össze az első német-magyar bányászati-kohászati szótárt 1844-ben, melyet Szabó József 1848-ban ad ki nyomtatásban. A Bányászati szófüzér címet viselő unikális kéziratot a Selmeci Műemlékkönyvtár őrzi Miskolcon. Wagner Károly professzor Divald Adolffal állítja össze és adja ki az első magyar-német erdészeti műszótárt 1868-ban. M. Kir. BÁNYÁSZATI ÉS ERDÉSZETI AKADÉMIA (1867 - 1904) Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel a magyarországi bánya- és kohóipar s vele a bányász-kohász felsőoktatás 1848/49 után ismét a magyar állam irányítása alá került. Az akadémia felügyeletét ellátó pénzügyminisztérium mind a megfelelő anyagi eszközök biztosításával, mind az oktatás átszervezésével lehetővé tette az intézmény korszerűsítését. Az erdészeti oktatás szakmai felügyeletét a magyar földművelésügyi minisztérium látta el. Az akadémia félévszázados magyar állami intézménykénti működése alatt második virágkorát élte. Természetesen, szakmai-tudományos hatóköre nem közelíthette meg a 18. századi nemzetközi méretet, de az országon belül, az ország érdekében - a hazai műszaki szaknyelv, szakirodalom és tudományos élet kialakításával - kifejtett tevékenysége meghatványozódott. Professzorai és hallgatói vezető szerepet vállaltak a szakmai egyesületek megteremtésében (Országos Erdészeti Egyesület, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet bányászati-kohászati szakosztálya, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület), a szakfolyóiratok megalapításában és fönntartásában (Erdészeti Lapok, Bányászati és Kohászati Lapok stb.), magyar szakkönyvek megírásában, a hazai ipar átszervezésében és technikai-technológiai korszerűsítésében stb. A magyar oktatási nyelv 1868-72 közötti fokozatos bevezetésével egyidejűleg megkezdődik az oktatás gyökeres átszervezése. Az akadémia szervezetileg teljesen különválik a bányaigazgatóságtól, s tantestülete által választott igazgató vezetése alá kerül. Az egy évszázad óta egységes ún. „oányász'-képzés négy szakra - bányászati, fémkohászati, vaskohászati és gépészeti-építészeti szakra - válik szét. A szakosodással lehetőség nyílik a négy éves oktatási idő három évre csökkentésére. Az erdész-oktatás általános erdészeti és erdőmérnöki szakokra válik, három, illetve négy éves képzéssel. 1872-ben bevezetik a két éves üzemi gyakorlat utáni államvizsgát, s a végzettek nem tanulmányaik folytatásáról szóló végbizonyítványt, hanem szakkép-