Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Bányászati volt-e a bányászati akadémia?
rűen bánya kifejezéseket. Reuter és Paulinyi említett példáin kívül lay Sámuelére (1791) is érdemes hivatkozni, aki „érti bám/á"-nak nevezi a kohót, az olvasztókemencét [25]. Az előbbiek elvezetnek a mai bányafogalomhoz, az utóbbiak elsorvadtak, s ma csak a népmesékből, néprajzból ismerjük „bányakemence" alakjában. A bánya és bányászat szavunk jelentéstartalma a 20. sz. elejéig Az előbbi vázlattal egészen a még eltűrhető egyszerűsítésig kellett visszavonulnunk. Az élet és a terminológia sokkal-sokkal tarkább volt. A 18. század végén a bányász-kohász szakoktatás megerősödésével, a szakfolyóiratok megjelenésével, a nemzetközi társaságok színrelépésével kezd kilépni a bányászat-kohászat tudománya is a sokszor mesterségesen elszigetelt bányakerületek vidékiességéből. Számos európai országban - köztük hazánkban is - ekkor jelennek meg a modern nemzeti nyelv első hajtásai. Egységes fogalmi és szaknyelvi rendszerről nyilván nem lehetett szó. Különösen így volt ez a magyar nyelvterületen: szakmai-tudományos nyelvünk és irodalmunk csak a 19. sz. első felében hozta meg első termését. A szűkös hazai szakirodalomból csak jelzésszerűen emelnénk ki néhány csúcspontot a bánya, bányászat fogalom fejlődésének érzékeltetésére. Pápai-Páriz [24] 18. században több kiadást megért szótárában: bánya = Erzgrube (ércbánya); bányász = Erzgraber (ércásó), Bergmann, latinul metallicus, metallurgus (I), bányászat (bányászság) = metallurgia; ugyanakkor: salina = só-akna, sóbánya; salifodina = sóakna; kőbánya = Stein-Bruch. A bánya alapjelentése tehát továbbra is - mai kifejezéssel - ércbányászat + kohászat, bár megjelenik a nemfémes ásványi anyagok kitermelési helyének megjelöléseként is. A hazai latin nyelvű országos jogrendben sem volt változatlan évszázadokon át a bányászatot-kohászatot jelentő szó: a 17. századig általában res metallica, a 18. században metallurgia, a 19. század elejétől res montanistica, montana, ill. res metallico-montanistica [26]. A selmeci alma mater akkori latin elnevezése is különböző: Academia montanistica, Academia metallurgica, Academia montana stb. Ugyanekkor Delius és Peithner bányászati tanszékét cultura fodina néven emlegetik, tehát a montanistica és a metallurgica itt félremagyarázhatatlanul bányászatkohászatot jelent [27]. Lapozzunk bele első magyar nyelvű általános lexikonunkba, a maga idejében nagy port felvert Közhasznú esmeretek tárába (1831). Itt: a bánya - bánya, a bányamívelés = bányászat + kohászat (a hámorokkal együtt); bányamívtudomány = bányász + hutatudomány; bányásztudomány = földtudományok, bányász-kohász technika, gazdálkodás, matematika, bányajog, történet, földrajz, statisztika [28]. A magyar bányatörvény 1830—40-es évekbeli magyar nyelvű tervezetei egyformán vonatkoznak a mai bányászatra és kohászatra, bányamunkásnak tekintik a kohászt is stb. Viszont csak az érces ásványokról rendelkeznek, tehát a bányászat fogalmi körét az eredeti, klasszikus értelemben használják [5]. A Czuczor-Fogarasi-féle nagyszótár (1865) ellentmondásosan tartalmazza témánkat. A bányához, bányászathoz kapcsolódó címszavak a mai értelmet adják, azonban hozzátéve, hogy különösen az érces ásványokra stb. vonatkozóan. Viszont a kohászati címszavaknál a régi értelemben használja a bányászat fogalmát: kohászat - bányász! ismeretek, melyek a kohmunkálatokra vonatkoznak...; kohász = 1. Munkás, ki valamely kohban dolgozik. 2. Bányász, ki különösen a kohban eléforduló munkákra képezte ki magát (Hüttenmann); koh = bányákhoz tartozó épület... stb. [7]. Péch Antal 1868-ban Bányászati és Kohászati Lapok elnevezéssel alapít szaklapot, amelynek hasábjain 1869-től bányászati és kohászati elnevezéssel jelennek meg a javaslatok a
