Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Kőszénbányászat, kőszénhasznosítás első évszázada

A kőszénbányászat kibontakozásának kezdetei A 18. század végére az ország csaknem valamennyi - később jelentőssé vált - szénterületén megkezdődött valamilyen szintű bányászati tevékenység, illetve különböző híradások által ismertté váltak a főbb előfordulások. A bányászkodás kezdeteit a következő évszámokhoz köti a szakirodalom: 1745, majd 1780 Vértessomló (Kállay I. 1976; Fülöp É. 1980), 1759, majd 1792 Brennberg (Bán I. 1936. stb.), 1781 Csolnok-Dorog (Székely L. 1962; Tóth T. 1981), 1781 Besztercebánya-Kronberg, (Vozár, J. 1969) 1785 Handlova Bars m. (Vozár, J. 1969), 1786 Borsodi medence (Bán 1.1934; Kétszázéves a borsodi szénb. 1986). 1787 Pécs-Vasas (Babies A. 1952), 1788 Krassó-Szörény megye, 1788 Kolozsvár-Almásvölgy (Vajda L. 1981), 1793 Váralja Észak-Mecsek (Babies A. 1967) stb. A továbbiakban az egyes szénterületeken folyó bányászatot, az egyes bányamüveket stb. nem ismertetjük részleteiben, tekintve, hogy e mű 2. kötetében ezek alapos földolgozásban olvashatók. A 19. század elején számos hazai széntelepet műveltek, de jelentőségre csak a Sopron, a Baranya, a Tolna, a Krassó-Szörény, az Esztergom és a Komárom megyékben telepített bányák emelkedtek, első sorban földrajzi, domborzati fekvésük miatt. (Ezekből a szállítás megoldható volt a nagyvárosokba: Bécs, Pest, Buda, Komárom, Győr, Pécs stb.) Az 1830-ig terjedő időszak 538.685 t-ra becsült kőszén-össztermelésből a brennbergi 260.000, az esztergomi 170.000, a pécsi mintegy 80.000 tonnát tehetett ki, az összes többi pedig nem érte el a 30.000 tonnát. (Anglia 1820 körül évente 7,5 millió tonnát termelt!) Brennbergel 1753-ban fedezik föl állítólag, 1756-ban használják a szenet, 1759-ben bányászatot kezdenek, de 7 hónap múlva fölhagyják. Többszöri újranyitás után 1792-től számítjuk a folyamatos termelést. Pécs-vidéki bányászat. Az 1760-as években bejelentik. Üzemszerű termelést Vasason 1787-ben kezdik, 1793-tól a pécsváradi uradalom kezelésében. A szenet a Dunán szállították, s eljutott Pestre, Budára, Bajára, Péterváradra, Apatinba stb. mára 18. század végén. A 19. század első évtizedében - kutatás alapján - Pécs, Somogy és Szabolcs határában is bányákat nyitnak. A szenet igyekeznek a helyszínen is fölhasználni: vastermelés, tégla-, cserép- és mészégetés stb. Az Észak-Mecseki bányászat korszakunkban nem tudott olyan jelentőségre emelkedni, mint a Pécs vidéki, a rosszabb közlekedési viszonyok miatt. De jobb helyzetben volt, a környező nagyobb települések következtében, minta komlói bányászat. Bányái: Váralja 1793-tól, Szászvár 1811-től, Nagymányok 1803-04-től, Máza 1807-től, Kárász 19.sz. elejétől, Komló 1812. A Krassó-Szörény bányászat a 19. század második-harmadik évtizedében hirtelen emelkedik jelentőségre, bár már az 1780-as években termeltek itt: Resica, Stájerlak, Anina, Domán, Gerlistye stb. bányái üzemeltek ekkor. A stájerlak-aninai bányák az 1820-as években évi 2.500 t szenet adtak. Már ekkor kokszoltak is. Esztergom-vidéki bányászat: Sárisáp 1805 körül, Csolnok-Miklósberek 1817, Mogyorós 1828. Székely okiratokkal bizonyítja, hogy 1781-ben a csolnoki uradalom területén szénkutatási engedélyt adtak ki, s hogy 1802-ben már négy akna működött: a dorogi Lothar, a miklósberki Josephus-, Mut- és Miroir-aknák. (Székely L. 1962) Egyéb bányák: Vértessomlyó-Zsemlye 1780; Diósgyőr 1767-től (?) (Kiszely Gy. 1965), Sajókaza, Parasznya, Ebedec, Fenyőkosztolány, Szilvás, Dédes, Tapolcsány. (Megjelent: A magyar bányászat évezredes története. 1. köt. Bp. 1997. OMBKE. 225-234. p.)