Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Kőszénbányászat, kőszénhasznosítás első évszázada

amely csaknem teljes egészében ebből a fajta kőből állott. Úgy látszik, ahogy ezek az éghető kövek - amelyek tehát éppen ellentétesek az azbeszttel - a köveknek ama fajtájából valóak, amelyet a görögök lithantraxnak, a latinok pedig mindenütt carbo fossilisnak [ía]-szénnek neveznek, s amely Belgium, Szászország, Skócia és Itália bizonyos területein a fát helyettesíti: a tűzhelyek táplálására használják ezt." „A lithantrax-kő vagyis az ásványi szén miért ég el oly módon, mint a [fa]-szén? -Ez a kő egy bizonyos bitumenes anyag, amely kénnel kevert és ezért képes nagyobb hatású tüzet gerjeszteni, mint bármiféle fa." (Csiba 1.1714) Szomorú szívvel olvashatjuk Csiba atya tudósítását: mit tudtak Magyarországon a kőszénről 1714-ben, amikor - mint láttuk - Nyugaton már meg volt alapozva a kőszénre fölépítendő ipari társadalom? Csiba a tűzhelyekben a fa helyettesítésének örvend, Nyugaton pedig már a koksszal való vasércolvasztást ipari méretekben is megoldották. Két világ. A kőszénfelhasználás az ércbányászatban és kohászatban A magyarországi bányászat és kohászat történetében járatos szakembert ugyancsak meglepné, ha a 18. században Magyarországon is meginduló iparfejlődés keretében a kőszén hasznosítását - ipari méretekben, szakszerűséggel - nem az akkor világszínvonalon működő színesérc-bányászat kezdeményezte volna. Az akkori társadalmi-gazdasági viszonyokkal és lehetőségekkel szöges ellentétben állna, ha a kőszénbányászat és kőszénfelhasználás kezdeti lépéseit nem a hatalmas technikai és személyi apparátussal rendelkező kincstári bányászatkohászat tette volna meg. A 18. századi Magyarországon a bányászati-kohászati iparon kívül semmilyen más nagyipar nem létezett, tehát, egyrészt a kőszén-felhasználási igény, másrészt a kőszénkutatásban és kőszénbányászatban nélkülözhetetlen szakértelem máshonnan nem, csak innen jelentkezhetett. A kőszenet nyilván és természetesen használtak már évszázadokkal korábban is Magyarországon pásztorok, parasztok fűtésre—melegítésre, eszes kovácsok kísérletezhettek egyes jó minőségű szénfajtákkal stb., de célszerű, tudatos, szakszerű kutatásról, kitermelésről és hasznosításról, vagyis bányászati tevékenységről - a Selmec környékit kivéve - a 18. század utolsó éveiig nem beszélhetünk. Kőszénkitermelés és forgalomba hozatal - sokszor engedély nélkül is - a 19. század közepéig általános „népi" foglalkozás volt, melyeket fuvarosok, parasztok, falusi kovácsok űztek, megkeresve a kibúvásokat, patakmedrekkel, suvadásokkal keresztezett széntelepeket. A turkálással-kapálással nyitott néhány méteres vágatokból ökrösszekéren szállították vándorkereskedőként a szenet sokszor távoli vidékekre is. Ha a minden biztosítás nélküli vágat beomlott, mellette újabbat nyitottak. Az efféle tevékenység, melynek nyomai mindegyik hazai szénvidéken ma is fölfedezhetők, nyilván nem tekinthető iparszerű tevékenységnek, vagyis bányászatnak. A kincstári ércbányászathoz és kohászathoz kapcsolódó Selmec környéki kőszénbányászat dokumentumait a selmeci bányászati levéltár őrzi. Ebből a forrásból eddig két kutató merített, s kettejük híradása jelent meg nyomtatásban, s vált a szakmai társadalom számára hozzáférhetővé. Az első Péch Antal volt, aki az 1870-80-as években, máig alapvető müvének harmadik kötetéhez, az alsó-magyarországi bányászat-kohászat 1650-1750 közötti történetéhez is összegyűjtötte az anyagot: műve 1967-ben, az OMBKE támogatásával jelent meg. (Péch A. III. 1967.) A másik a szervezett bányászati-kohászati történetkutatást folytató szlovák történész gárda vezető tagja, Jozef Vozár, aki 1969-ben publikálta tanulmányát a „közép-szlovenszkó"-i kőszénfelhasználás és -termelés kezdeteiről. (Vozár J. 1969.) A közel két évtizede napvilágra került két mű azonban teljesen érintetlenül hagyta a hazai szakmai közvéleményt és az alkalmi szakírókat, s továbbra is az 1759-es brennbergi kezdetleges széntermelési kísérletet emlegetik, mint a ma-