Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat a szatmári béke és a kiegyezés között 1711-1867

zúzóműveknél munkások olvasztóknál munkások egyéb munkáslétszám 326 168 225 Összesen: 4425 A kiemelkedően magas földalatti létszámból a vájárok száma ugrik ki (1404), amelyet a takarítók 329, a bányaácsok (227) és a csillések (219) követnek. A társulati bányászatban 2572 foglalkoztatottat mutatnak ki, így a selmeciek közül mintegy 7000-en éltek közvetlenül a bányászatból. Ha egy keresőre 4-5 eltartottat számítunk, akkor a korabeli népesedési viszonyok közötti igen magas 30 ezres lélekszámot kapunk. A selmeci bányászat 18. századi nagy fellendülésének másik, mondhatnánk alapvető oka, az új, gazdag érctelepek feltárása volt. Ezek között elsőként az 1737-es szélaknai áldást tartják számon, amely a terézaknai és a siglisbergi mezőkben jelentkezett. (Szitnyai J. 1893.) Nyilván ennek is köze volt ahhoz, hogy az 1730-as évek elején szokásos évi 20 000 frt nyereség helyett az 1740-es években már évi 1,5-2 millió frt nyereséget küldenek Selmecről a bécsi kamarához. (Péch A. III. 1967; Szitnyai J. 1893; Selmeci fémkohó 1895.) Érdekességként említjük, hogy 1742-ben a Klingen tárón egy munkás 28 kg-os színezüsttömböt talált, s mivel azt híven beszolgáltatta, 700 frt jutalmat kapott. (A 700 frt az akkori selmeci kamara 6-7. legmagasabb tisztviselőjének évi fizetése volt!) A kincstári bányászat mellett virágzott a magánbányászat is, pl. Selmec város bányajövedelme az 1770-90-es években átlagosan 37 000 forintot tett ki. A 19. század elején, főként a készletek kimerülése következtében, a bányászat ismét mélypontra süllyedt, s a selmeci kamara évi mérlegei deficitet mutattak. Az 1830-as évektől az 1860-as évekig a termelés középszinten konszolidálódott, az évi ezüsttermelés 10-15 ezer kg között ingadozott. A korszerű technika azonban mindig meghonosodott ezekben a szegényebb évtizedekben is. 1860-70-es években Selmecen 5 gőzgép működik a vízemelésben, igaz, eggyel kevesebb, mint egy évszázada, de - mint láttuk - ezeken kívül csak két további gőzgép állt üzemben a korabeli bányászatban hazánkban. A Hell-féle vízoszlopos gépekből, amelyeket a század elején Josef Schittko selmeci professzor tökéletesített, 3 működött még ekkor is Selmecen, viszont ebben az időben építenek újabbakat Felsőbányán, Nagybányán, Aranyidán stb. 1836-ban Selmecen alkalmaznak először Clausthalból behozott drótkötelet az aknaszállításban, s egy évvel később már működik ugyanitt a világ első drótkötélgyára, amely az 1880-as években is üzemben volt. (Hrabák, J. 1902.) Az első vassínpályát 1825-ben Selmecen építették tárószállításban. (Pethe L. 1929.) (Megjelent: A magyar bányászat évezredes története. 1. köt. Bp. 1997. OMBKE. 198-214. p.)