Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat a szatmári béke és a kiegyezés között 1711-1867
választotta a kétségbeejtően nehéz helyzetekben. Igaz, hogy ezek között a Hellek, különösen az ifjabb, egészen kiemelkedőt nyújtott különösen vízoszlopos gépével és vízemelő léggépével, amelyekkel örökre beírta nevét a technika történetébe, mint a hidraulikus nyomás és a sűrített levegő közvetlen alkalmazója a géptervezésben. 1749, a vízoszlopos gépek sorozatgyártásának megindulása előtt azonban - ha Péch Antal bányatörténetének 3. kötetét átolvassuk, meggyőződhetünk, hogy - számos más konstruktőr vízemelőgépe is működött, s eredményesen működött a különböző aknákban. Az idősebb Hell rudazatos szivattyúja, amelynek első példányát még 1694-96-ban építette, 1711 és 1721 között vízikerék-meghajtással kielégítően működött és további hatot építettek belőle, nem volt egyedüli vízemelőgéptípus Selmecen: pl. Unger Ádám gépészeti főnök (Kunstmeister), vízemelőgépei megbízhatóan és gazdaságosan működtek, ő alkalmazta először az ún. egykönyökös megoldást, s kiküszöbölte a Hell-féle kétkönyökös konstrukcióból eredő gyakori töréseket, Domenico Strudel vízemelő gépei a 18. század elején igen hatásosan működtek és elterjedtek voltak, s a szigorúan, bizottságok által igazolt megtakarítások után magas, igen magas, több tízezer forintos jutalmakat kaptak, lényegesen nagyobbakat, mint 1721 előtt Hell. Végül is az idősebb Hell 71(1) éves korában jutott el gépének megbízhatóan és eredményesen működő prototípusához. Ekkor - negyedszázados módosítások után - állították fel a szélaknai Károly aknában új lójárgányos gépét (Roßkunst, Wassergappl), amelyet a nagylétszámú bizottság most már jobbnak ítélt, mint a hosszú ideje üzemben lévő Unger-féle gépet, tekintve, hogy ugyanazt a teljesítményt 10 pár ló helyett 6 pár ló hajtásával tudta nyújtani. Ezzel - a bizottság számításai szerint - évi 140 000 forintos megtakarítás volt várható egy gépen. (Igaz, hogy a több hétig tartó próbaüzem során többször 7-8 pár lovat kellett befogni, mert a műszak végére a lovak rendkívül kimerültek.) (Péch A. III. 1967.) Természetesen voltak egyéb gépi berendezések, mint az említett Prembskunstok, amelyek igen hatékonyan működtek és igen elterjedtek voltak, aztán a lójárgányos aknaszállítógépek, a különböző zúzóművek (Pochwerke), a lökőszérek (Stossherde), a fújtató és bányaszellőztető berendezések stb, amelyeknek konstruktőreit általában nem ismerjük. Az ifjabb Hell vízoszlopos gépei mind hatékonyságukkal, megbízhatóságukkal, mind pedig gazdaságosságukkal több mint egy évszázadon át alapvetően járultak hozzá nemcsak a selmeci, hanem a hazai bányászat sikeres működéséhez. Gépei Európa-szerte elterjedtek. A gyökeres átalakulást a selmeci bányászatban azonban az angol Isaac Potter, majd a német Josef E. Fischer von Erlach gőzgépei jelentették. Mint láttuk, a gőzgépek megjelenése függetlenítette először a bányászatot-kohászatot az évszakok változásával járó időjárási viszonyoktól, s szűnt meg ezzel többé-kevésbé időszaki tevékenység jellege. A vízemelés folyamatossága, s ezzel a bányászati tevékenység folyamatossága az a sarokkő, amelyen mint alapon felépülhetett a selmeci bányászat oly sokak által megcsodált 18. századi rendszere, a maga technikai, gazdasági, szociális, tudományos és oktatási kiteljesedésével. Selmecen először az újbányái gőzgépet megépítő (1722) és üzemeltető Potterrel tárgyalnak, majd végül is Fischer von Erlach építi meg és helyezi üzembe a szélaknai József aknában az első két gőzgépet 1734. jan. 4-én és 17-én. 1735-ben további két gőzgépet állítanak fel az ugyancsak szélaknai Magdaléna aknában, majd 1738-ban egyet a selmeci Königsegg aknában. Ezeknek a gőzgépeknek a napi vízemelési teljesítménye - az emelési magasság függvényében - 850-1.100 m 3 volt. Az ifjabb Hell léggépe 800 m 3 , vízoszlopos gépe 600 m 3 körüli napi teljesítményre volt képes. A vízikerékkel meghajtott rudas szivattyú napi teljesítménye 250-300 m 3 , a lójárgánnyal meghajtotté 150-250 m 3 közötti lehetett. (Gold. Bergbuch 1763/1983; Poda, N. 1773; Faller J. 1953). 1764-ből különlegesen értékes és érdekes dokumentum maradt ránk a három legjelentősebb alsó-magyarországi város bányászatáról, Selmecbányáról, Körmöcbányáról és Besztercebányáról. Mária Terézia királynő ebben az évben magyarországi látogatásra küldte trónörökös fiát, Józsefet és öccsét Lipótot, a későbbi magyar királyokat és német-római császárokat, vala-
