Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat a szatmári béke és a kiegyezés között 1711-1867

(Péch A. III. 1967.) A következő évtizedekben számos alapos vizsgálat után minden lehetőt megpróbálnak, részint a termelés fokozása, részint a termelés nyereségessé tétele érdekében. Az átfogó vizsgálatok nemcsak a bányaművelés, a szállítás, a pörkölés, a zúzás, az olvasztás, a szerelés stb. műveleteire terjednek ki, hanem a legapróbb részletekre is: ponyvák, bőrök, szegek, kötelek stb. beszerzése és alkalmazása terén elérhető megtakarítások stb. (Péch A. III. 1967.) A legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerül jelentős előrelépést felmutatni: a körmöci bányászat lehanyatlását a gazdag érceket tartalmazó telérek kimerülése, illetve ezek nagy mélységbe vészese és víz alá kerülése okozta döntően, ahonnan a korabeli technikával - sem újabb altáró hajtásával, sem vízemelő gépekkel - nem lehetett kitermelni az ércet. (1731-ben Lipót aknán, 1736-ban Anna aknán telepítenek rudas szivattyúkat. (Körmöcbánya 1909.) Az erőteljes és céltudatos kutatásokkal csak kisebb jelentőségű mellékereket tártak, tárhattak fel, amelyek időnkint néhány évre még szerényen nyereségessé is tették a kincstári bányászatot. A rendkívül nehéz bányászati viszonyok rendkívül magas termelési költségeket igényeltek. 1724-26-ban 86 ezer rajnai forintos termelési értéket 133 ezer forintos ráfordítással lehetett elérni. 1738-ban valamivel kedvezőbb volt a helyzet a gazdaságosság tekintetében, a termelés azonban erőteljesen csökkent: 42 ezer forint termelési értékre 50 ezer forint költség esett. Az ún. Alsó-bányatelep (Vordere Zeche) mindhárom üzeme, a Finsterstein akna, a Háromszentkirály akna és a Barbara táró nyereséges volt, különösen a két utóbbi: 15 ezer forintos költséggel 22 ezer forintos termelési értéket mutatott fel. Az ún. Felsőbányatelep (Hintere Zeche) tíz üzeme közül öt ugyan nyereséges volt, de köztük csak a Grund akna volt nagyüzem, a legjelentősebbek, mint az Anna akna, a Lipót akna, a Károly akna, a Mátyás akna, mind veszteséggel működött. A termelés eshetőlegességét jelzi, hogy három esztendővel később, 1741-ben a bányaművelés már, ha csak száz forinttal is, de nyereséges. A nyereséget pedig a legnagyobb bányaüzem, a felsőbányatelepi Anna akna szolgáltatja, az egész körmöci bányászat 75 ezres termelési értékéből egymaga 56 ezret állítva elő. A három évvel előbb még nyereséges Finsterstein akna, Háromszentkirály akna és Grund akna veszteséggel zárta az évet. 1742-ben és 1744-ben már ismét veszteséges a bányászat, 3.600 illetve 31.800 forinttal. Ennél is kedvezőtlenebb a termelési érték 65.000, illetve 35.000 forintra való zuhanása. 1744-re már csak a Mátyás akna és a Sturzon újonnan nyitott „napszinti fejtés" volt nyereséges. A rövid életű fellendülést az 1739-ben, az Anna akna bányamezejében jelentkezett „áldás" biztosította, amely mintegy 200 ezer forintos tiszta bevételt hozott. A bányászat nehéz körülményeit jelzi, hogy pl. 1721-ben és 1725-ben egész télen befagytak a vizek és a vízvezető csatornák, s öt hónapon át álltak a zúzóművek. Körmöcön a 18. században az aranytermelés döntően zúzóércekből származott. A kincstári bányászat létszáma ekkor 400 főt tett ki. A körmöci kamara 1735-től kimutatott nyereségessége már nem a közvetlen bányászati tevékenységből, hanem a pénzverde működéséből és az 1727-től jelentősen kiépített ezüstolvasztótelep üzemeléséből származott. A Selmecbányán kitermelt szegény ezüstércek olvasztására már 1659-ben is Körmöcbányán került sor, a város alatt, a Garamhoz vezető úton létesített kohókban. 1727-ben három, majd hat, 1742-ben már 12 kemence működött. Az itt előállított kéneskőből a selmeci kohókban olvasztják ki az ezüstöt. (Péch A. III. 1967.) Ez a költséges és nehézkes (ökrös szekér-fuvar, útviszonyok!) eljárás a 19. század első felében is fönnmaradt. (Lásd a mellékelt szép rézmetszetet.) Igaz, hogy Selmecbánya és környéke már a 17. század elejétől krónikus fa és faszénhiányban szenvedett, új olvasztótelepét is a Garam partjára, Zsarnócára kellett telepíteni 1748-ban. 1763-ból a körmöci bányászatról megbízható, közvetlen adataink vannak. (Gold. Bergbuch. 1763/1983.) Ekkor hat akna üzemében folyt termelés: Háromszentkirály, Máriasegíts, Anna, Mátyás, Lipót és Rudolf aknában. A termelési érték lényegesen emelkedett a korábbi évtizedekhez viszonyítva: 99 ezer rajnai forint volt, amely mintegy 40 kg aranyat és 660 kg ezüstöt jelentett. A bányászat összteljesítménye nyereséges volt, tekintve, hogy a termelési költség 93