Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat és kohászat a 14-15. században. A bányászat technikája. Arany és ezüst. A réz kohászata
fele óta pénzverdéje és cementező-mühelye is Nagyszebenben működött. János király, Habsburg Ferdinánd ellenkirálya, az utóbbi pártjára állott szebenieket megbüntetendő az 1530-as években a pénzverdét és a cementező-műhelyt Kolozsvárra helyezte át. A század derekán azonban ismét Nagyszebenben lett a központ. A RÉZ KOHÁSZATA A magyar réz a 13. századtól keresett cikk volt egész Európában. A Thurzó-Fugger vállalkozással a 16. század első felében uralta kontinensünk piacát. Korai századok Magyarország legjelentősebb réztermelő helyei a kezdetektől fogva a Felvidéken voltak: elsősorban a Garam vidéki (Besztercebánya környéki) és a szepességi réztermelés volt jelentős, sőt néhány évszázadon keresztül nemzetközi piaci tényező. A bihari (Rézbánya), a szatmári (Kapnikbánya), az erdélyi nem játszott szerepet az ország gazdasági életében. A nagymennyiségű rézércfeldolgozás kezdetét - figyelembe véve a kohászati technológia általános fejlettségét - azonban csak a 13-14. századra lehet feltételezni. Jelentős fejlődése a 13. század második felétől, a tatárjárás utáni nagymérvű német betelepülések idejétől számítható. Az alkalmas kohászati technológiát valószínűleg ezek a telepesek hozhatták magukkal, elsősorban Thüringiából és Tirolból. A magyarországi réz legkorábbról ismert írásos emléke 1255-ből való: a budai vásárvám díjszabásában ólom, vas és ezüst mellett rezet is említenek. írásos dokumentumok ismerete nélkül is kétségtelen, hogy a magyar réz rendkívül keresett volt az európai piacokon már a 14. század elejétől. Ez pedig csak számottevő előzményeken alapulhatott. A hazai kohászati technológia nem állt olyan színvonalon e korban, hogy a réz megfelelő tisztítását meg tudta volna oldani: nyersrézként (feketerézként) került nagy tételben külföldre. Kivitelünk főirányai ebben a korban: Felsőnémetország, Velence (Egyiptom, Szíria), Flandria (sárgarézipar) és Anglia. A Besztercebánya környéki rézérctermeiés a 14. század elején lendül fel a kezdeti ezüsttermelés rovására. Ekkor kezdik meg az úrvölgyi és Ó-hegyi hatalmas telepek iparszerű kiaknázását, melyek három évszázadon át Európa legjelentősebb érclelőhelyei voltak. Már ekkor minden bizonnyal mélyművelés folyt. A15. században a termelt rézmennyiséget a következőkre becsüli a szakirodalom: Besztercebánya vidéke évi 250 t tiszta réz és 800-1000 t nyersréz, Szepesség 100-500 t nyersréz. Fő réztermelő helyek e korban: a Garam folyása mentén Besztercebánya vidéke, Libetbánya, Breznobánya, Mosztenic; a Gömör-Szepesi Érchegységben Szomolnok, Gölnicbánya, Lassúpatak, Igló, Dobsina, Alsósajó, Csetnek; Abaújban és Borsodban Rudabánya és számos kis telep, valamint Börzsöny, Rézbánya és Kapnikbánya. Thurzó-Fugger vállalkozás A 15. század végétől a 16. század derekáig tartó rövid időszak a magyarországi réztermelés virágkora volt. A Thurzó-Fugger, majd az önálló Fugger vállalkozás idején a réztermelés hatalmas arányban fejlődött. Több tényező egyidejű összejátszása eredményezte a fellendülést:
