Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Adatok Gvadányi József életéhez

Szabó Dávid urak és hol légyen lakásuk? " Némelyik olvasmányról közvetlen szavakkal közli véleményét, így Dugonics Andrásnak ezidötájt megjelent Etelkájáról: „Dugonics András Etelkáját is megszerzettem. A magyarság és gondolatok szépek, és sok vagyon benne, mely hazánk históriáját világosítja, csak csekély ítéletem szerint kevesebb példabeszédeket tehetett volna beléje. " Rájnis József verses munkáit nem szereti: „Én mindig egyenes szívű ember voltam, azért is magyarán kimondom, hogy nékem nem tetszenek; meglehet, hogy talán mások, jobb ízléssel bírván, szeretni fogják".) 1790. - Szívesen látogatja Nyitra vármegye közgyűléseit, részt vesz a budai és pozsonyi országgyűlésen. Mint arisztokrata társainak legnagyobb része, a régi alkotmány visszaállítását kívánja, a Habsburg-házhoz rendületlenül ragaszkodik, a nemzeti érdekeket össze akarja egyeztetni a legfelsőbb hadúr és a koronás király óhajtásaival. Ebben az esztendőben jelenik meg Falusi Nótáriusa. (Hatvanöt éves a költő, de azért még egy évtizeden keresztül bámulatos szorgalommal dolgozik. Elete végét megkeseríti a cenzúra. Világtörténetének hatodik kötetét nem engedik sajtó alá, a munkáját felülbíráló katolikus pap szabadgondolkodó felfogást talál benne, a kézirat Pozsony és Buda közt hányódik s csak a szerző halála után kerül a nyomdába. Gvadányi József vallásos ember volt, verses munkáiban állhatatosan küzdött a vallásellenes törekvések ellen, de MrV/oí-átdolgozásának szövegét nem tudta annyira átgyúrni, hogy a cenzor ne bosszankodjék rajta. Az uralkodók, főpapok, mágnások emberi gyarlóságai erősen kiütköztek elbeszéléséből, a forradalmi események kedvező megvilágítást nyertek, ezért a magyar szerzőtől megkövetelték az újabb átdolgozást. Valószínű, hogy a generálisnak már régebben is meggyűlt a baja a cenzúrával, mert magánlevelezésében, hithű katolicizmusa ellenére is, több csípős megjegyzést tesz a papokra.) 1799. - Június havában vendégül látja Szakolcán buzgó levelezőtársát, Baróti Szabó Dávidot. (A deákos poéta nagy tisztelője a generálisnak, 1794-től kezdve tizenegy episztolát ír hozzá s most hexameterekben örökíti meg emlékezetes együttlétüket. íme, itt áll