Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József egyéb munkái

őket. A bíró rövid beszéddel köszönti: „ Tekintetes gróf úr parancsolatjára / Itt az ifjúság ked szolgalatjára, / Készen varrnak ezek kelmédnek táncára, / Az anyjukkal jöttek ide kvártélyára". Szólottam; örvendek, hogy láthatom mindnyájukat, érezzék magukat jól az otthonomban. „Erre mindenike fogott velem kezet. / A bíró egy leányt, látom, hozzám vezet. " Tudja-e, tekintetes gróf úr, kinek a lánya ez? „Szóltam: bírógazda, én ezt nem tudhatom, / De hogy egy szép személy, azt kednek mondhatom, / A pap leányának ezt méltán tarthatom, / Szép viseletéről eztet állíthatom. " A leány a bíró lánya. Atyja nagyon büszke rá, Ilus meg is érdemli a szeretetet, mert jó erkölcsű derék hajadon, immár az egyik református iskolamester menyasszonya. Lelkesen folyik a tánc, húzza a cigány, egy-egy legény szívesen átengedné párját a grófnak, de ő azt mondja, hogy a leány maradjon csak a legénynél: „Jó kézben van, szóltam, én nem táncolhatok, / At van lőve lábam, még jó, hogy járhatok, / Eleget sajnálom, hogy nem ugorhatok, / Ilyen friss lányokat táncra nem ránthatok". A tánc mellett a lakomázásról sem feledkeznek meg. „Jágerom, inasom a sert s bort hordották, / Kinek, ami tetszik, igyanak, nyújtották, / Mivel becsületnek ők áztat tartották, / Hogy reám köszönték, ezeket mondották: - Gróf uram, kelmédet az Isten éltesse, / Engedje, a burkust vághassa, ölhesse, / Nagy úr ked, még dolgát nagyobbra vihesse, / Több ily víg napjait mivelünk tölthesse. " Hajnal felé engedelmet kér a bíró, hogy immár hazamehessenek; a táncolók nevében hálásan köszöni a mulatságot; bocsánatot kér, ha valamiben rosszul cselekedtek. „Másnap kedveskedett egyike almával, / Másika dióval, ki meg kappanával, / A nótáriusné egy kakas-pulykával, / Ilus sulymot hozott egy egész vékával. — Letenni akartam az árát mindennek, / Szóltak: tartjuk mi ezt igen nagy szégyennek, / Több emberségével éltünk mi kiendnek, / Vegye el, mert bizony meg kell lenni ennek. - Megköszöntem és el-vettem mindezeket, / Itten is mindnyájan nyújtották kezüket, / Megvallom, csudáltam az ő jó szívüket, / Es így a bálomnak s mindennek vége lett. " Következik egy vízi vadászat élettől duzzadó leírása, a tiszai halászat pompás rajza, a szatmári jezsuita szuperior látogatásának eleven története. A jezsuita atya tiszteletére