Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)
Gvadányi József verses levelei
vagyok, kínálást nem vártam, / Egy szürke baráttal kozák-táncot jártam. " A betegség be-beoson a szakolcai házba, az öreg költő úgy érzi, hogy búcsút kell mondania földi életének. Nagyon beteg voltam írja verses levelében - az ég szélén már szóba álltam Szent Péterrel is, de ő nem nyitotta meg a menny kapuját, hanem haragosan rám kiáltott: Menj vissza, imádkozzál többet s ha nagyobbak lesznek érdemeid, akkor bejöhetsz huszár-bajtársaidhoz. Pirulva tértem haza Szakolcára, doktort hivattam, ez azután olyan port rendelt, hogy zöld karikákat hányt tőle a szemem. Szoros diétára fogott a doktor, nem ehettem hajdúkáposztát, teafélével tartott, pedig a magyar gyomor megveti az ilyesmit. Istennek hála, most már talpra álltam, jóízűen eszem a gulyáshúsból, csendesen pipázgatok tűzhelyemnél. Csak a háborús hírek aggasztanak. Meddig fog még folyni az emberi vér, mikor száll le közénk az állandó békesség, miért fegyverkeznek egymás ellen a nemzetek? Csak járok-kelek csendesen házam körül, gyönyörködöm gyümölcsoltványaimban, nézem a mindenféle színnel nyíló virágok hervadását s eszembe jut az emberi élet múlandósága. Olyanok vagyunk, mint a hulló levelek. „ Bennem is úgy múl el minden, úgy találom, / Mert az élet nem más, csak egy tündérálom! " Dugonics András keresett népiességével szemben Gvadányi József társalgó beszéde és elbeszélő módja keresetlen magyarságú. Kortársaihoz hasonlóan neki is az az álláspontja, hogy ami természetes, az nem rút; az illendőség mai értelemben vett követelményeire nem mindig tekint. Más is így tett abban az időben. Fábián Juliánná olyan felköszöntőt küldött egyik barátnőjének esküvőjére, hogy mikor másolatát eljuttatta a lovas-generálishoz, bizonyára ő is mosolygott a komáromi költőasszony naiv bátorságán; válaszában azután hasonló tréfálkozással bővítette ki a csiklandós témát. A verselő Minerva és az öreg huszár évődésein senki sem ütközött meg a költői levelezésüket olvasó magyarok közül. Kiadások. - Unalmas órákban vagyis a téli hosszú estvéken való időtöltés, amelyet a versekben gyönyörködőknek kedvekért