Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Rontó Pál

RONTÓ PÁL Gvadányi József nemcsak jóízűen tudott mesélgetni, hanem el is tudta hitetni olvasóival, hogy meséje úgy történt, amint előadta. Megvolt benne a tréfálkozó epikus költőnek számos előnyös tulajdonsága, volt érzéke a komikum iránt, volt tehetsége a szatírára. Duzzadt az erős realizmustól és a vidám ötletektől. Második nagy verses elbeszélésében, a Rontó Pálban (1793), kevesebb a hazafias célzat, mint a peleskei nótáriusról szóló munkájában, de nyakas magyarsága és népies megfigyelései itt is gyönyörűséggel tölthették el olvasóit. Rontó Pál, az eleveneszü parasztfiú, már gyermekkorában sok csínyt követ el, mikor pedig fölcsap huszárnak, olyan gazságokat művel, hogy kénytelen kiszökni a lengyelek közé. Itt beáll gróf Benyovszky Móric szolgálatába, vele együtt orosz fogságba esik. Szibériába kerül, hányódik az óceánon, eljut Afrikába. Mikor ura Madagaszkár szigetén halálát leli, hazatér Magyarországba, letelepedik Egerben, békés földművelő lesz. Az első részben Rontó Pál maga mondja el élete történetét... A Borsod megyei Sajókeresztúron 1734-ben születtem, apám a falu legtekintélyesebb parasztgazdája volt, egyedül ő tudott írni és olvasni az egész községben. Születésemnek mindenki örült, Daru lovunk elnyerítette magát, Bodri kutyánk ugrándozott örömében. Keresztelőmet nagy lakomával ülték meg. Apám egy szép hízott ökröt, négy borjút, két ártányt, két ürüt és nyolc bárányt öletett a keresztelői lakomára, házunkban nagy volt a sürgés-forgás: „Ki ludat, ki pulykát, ki kappant mellyesztett, / Ki malacot szúrván, abból vért eresztett, - Gyenge báránykákat készítek tárkonnyal, / Az apró csibéket, mint szokás, citronnyal, - A disznólábakból főztek kocsonyákat, / Tálaltak két lapos tálra tarhonyákat, - Ludaskása is volt, csirkék köszmétével, / Egy pár hizlalt réce főtt fekete lével". Csapatostul jöttek a vendégek: a falu jómódú jobbágyai;