Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

érte el a magyaros iskola írói közül. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) - Bodnár Zsigmond az idealizmus és realizmus szembehelyezésével adott néhány gondolatot a Falusi Nótárius megítéléséhez. Az 1790-es évek túlzó idealistái erőszakosan keresték a szép formákat, törtékzúzták a nehézkes magyar szavakat, megválogatták a kifejezéseket, jelzőket, metaforákat; míg a túlzó realisták keveset adtak a formára, nem törekedtek a finomságra, a póriast és a durvát összekeverték a magyaros fogalmával. Gvadányi József realizmusából is hiányzott a formaérzék, a finomabb érzelem, a dikció nemessége; mindenáron magyaros akart lenni; igaz, hogy az idealisták kicsinyes frázishajhászását sem ismerte. Realista konzervativizmusa tiltakozott minden társadalmi átalakulás és irodalmi megújhodás ellen. Műalkotásról, kerek egészről nem lehet szó nála, annál kevésbé gondos kidolgozásról. Falusi Nótáriusa tréfás és jámbor élmények egymásutánja. {A magyar irodalom története. III. köt. Budapest, 1893.) - Széchy Károly szerint a jellembeli következetlenség mellett a Falusi Nótárius hibája az énekek egyenetlensége: az egyik hosszú, a másik rövid, az egyik tartalmas és fordulatos, a másik üres és lapos. A költő csak nagyjából gondolta el, de részleteiben nem dolgozta ki tervét. Ezek ellenére is nagy dolgot cselekedett. Míg az irodalmi megújhodás íróinak személyei és jellemei alig éltek tovább, mint a fa levelei s az elmúlással csak Bessenyei György Pontyija dacolt néhány évtizedig, a peleskei nótárius és a szökött katona alakja manapság is él annak az egyszerűbb olvasóközönségnek lelkében, mely leghálásabb és legkövetkezetesebb minden olvasóközönség között. A peleskei nótárius nemcsak személyénél, hanem állásánál fogva is új jelenség irodalmunkban. A falusi jegyzői kar szervezése II. József intézménye volt, addig a paraszttal csak a nemes, a pap és az iskolamester érintkezett; az új hivatal az állam, a földbirtokosok és a jobbágyok érdekeit egyformán szolgálta; a nótárius alakja már csak újságánál fogva is megragadta az érdeklődést. A kor szelleméhez kapcsolódó szerencsés alakválasztás külön érdeme a költőnek. (Gróf Gvadányi József. Budapest, 1894.) - Ferenczi Zoltán szerint a verses elbeszélés fö-