Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)
Egy falusi nótárius
tettek asztalt számomra, barátom úri ebédet rendelt s jó egri bort töltött Lehel kürtjébe. Mindegyik vendég jobban ivott nálam, mert ők a borral színig megtöltött kürtöt egyszerre felhajtották, nekem pedig kétszer is pihentetnem kellett, míg magamba töltöttem az italt. Elbúcsúzva a jászberényiektől, Aszód felé tartottam, ott megszálltam a fogadóban; Cinkotán egy parasztgazda házában pihentem meg; így jutottam el Pest városába, onnan a hajóhídon keresztül Budára. Szerencsém volt. A budai parton találkoztam a szatmári bíró fiával, ez nagyon megörült nekem. Diákkorában én voltam a házi tanítója, később jogász lett, most a királyi táblánál volt koncipista. Jogászismerősöm és ennek házigazdája, egy gazdag sörfőző, mindjárt meg hívott magához s így nem vendégfogadóba szálltam, hanem náluk ütöttem tanyát. Másnap megtekintettem Budát. Ez a táj a természet igazi remekműve, a város a szépség valóságos csodája. Nagy házak, templomok, meleg fürdők, kutak mindenfelé; a Vár mellékén a tabáni, vízivárosi és óbudai részek; a hegyeken gyümölcsfák, szőlők, borházak; Buda és Pest között a szőke Duna. Drága portékával terhelt hajók úsznak a nagy folyón, viszik az élelmet messze piacokra, a felfegyverzett királyi gályák árbocfáján zászlók lobognak. Meg kell vallanom, a budai és a pesti népben szörnyűmód csalódtam. „ Véltem, fogom látni nemzetemnek fényét, / Magyar öltözetnek kiválasztott kényét", s a nemzeti ruházat helyett idegen módit találtam. Hová tűnt a mente, dolmány, kalpag, csizma, kócsagtoll, párducbőr, kard, buzogány? Hol vannak a leányok magyaros ékességeikkel, hol vannak a menyecskék kivarrott főkötőikkel? „ Ily öltözeteket Budán nem láthattam, / És még magyar szót is csak ritkán hallhattam, / Hogy lehet ez, épen azt meg nem foghattam, / Ezen dolgon méltán én álmélkodhattam. " Az országházban, a komé-diaházban és a barátok templomában egyformán idegen az emberek beszéde, idegen a gavallérok és dámák viselete. A hídon mindjárt ki is csúfoltam egy magyartalan külsejű urat, hogy, talán köteleken ugráló és drótokon járkáló komédiás, mert annyira nevetséges a ruházata. A fiatalember dühösen förmedt rám: „Monda:
