Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - A tulajdonképpeni bányamívelés

(Fürst) egyenes vonalban; egyik hever ezeken végignéz, mint a földmérő dioptriáján, s mely pontot a fityegő súlydarab a műszínen eltakarja, másik hever ott mécse* füstjével fekete foltot kormosít, s ahhoz alkalmazza a vettetést. §118. Az érnek mívelésközti nyomozására és az elágazott bányamun­kának közösülésére szükségesek a többször említett mélyezetek, tetőtörések, motollák vagy hengeraknák, ontványok sat. Mélyezet (Sinke) által az éren lefelé vájt nyílások értetnek, tetőtörés (Über­sichbrechen) által az ellenkező. Ha ezen mélyezetek arra használ­tatnak, hogy valamely alsóbb futamból a felsőbbikbe akár kövek, akár vizek emeltessenek, akkor nevüket is változtatják; éspedig ha torkolatjukon hengermozgony 133 áll, motolláknak (Haspel) hívat­nak. Ontvány (Schutte) nevezet alatt oly földalatti resu hézag érte­tik, melyen felső futamból vagy műszínről lefelé öntetik a kő. Hen­gernek (Rolle) oly resu aknácskát mondanak, melyen a takarítás vagy vízemelés szinte erőmüvek segedelmével megy, de az ahhoz szükséges zsákok vagy köblök alsó oldalán vonódnak. Vágynak mászhengerek is (Fahrtrollen). Ezen bányamüveket szinte, ha a kő neme megkívánja, ki kell ácsolni; éspedig a motollát úgy, mint az * Ezen bányavilág, bányamécs (Grubenlicht, Schirmlicht) a régi görögök s róma­iak kézi mécséhez hasonló egyszerű lámpa; gömbölyű üregedénye elöl csücs­köt vet, hogy a kanóc vége odairányozva szabadon éghessen. Az egész világító szer veres rézből készül, s egy hasonló láncról függ. Vasból nem használtat­hatik, mert a kézi kompasszt, melyre a bányászoknak a bányák csal kertében (Labyrinth) önfeltalálhatásukra (orientatio) gyakran vagyon szükségük, téve­désbe hozná. Azelőtt olajat égettek benne, most faggyat kapnak a heverek, melynek felszámolt ára szinte alkubérükhöz adatik. Mécs nélkül a bányákban mozdulni nem lehet [a] nagy setétségtől, mégis némely hever annyira gazdál­kodik faggyával kicsinyben, hogy míg lemász[ik] az aknán, mécsét eloltja, s bátran lépdel le a legmélyebb fenékre. Valóban csudálni lehet a hevéreknek mászási ügyességüket, s gyakran vakmerőségüket, midőn százölnyi mélység felett egy szál gerendán vagy deszkán, fogódzás nélkül, pislogó mécse mellett merészen mívelődik - egy sikamlás, s a halál fia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom