Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - A tulajdonképpeni bányamívelés

azon felül valóságos nyereség is háramlik a bányából, akkor reményvágásokat (Hoffnungs-Schlag) kezd, hogy a mívelést örökítse. Ezekből észre lehet venni, mennyire szükséges egy főbányatisztnek a bányamérnökség, a földismeret, szinte nem kevésbé, mint egy gazdasági jószágigazgatónak a természettörténet mindenféle ágazati a honi kereskedéssel együttvéve. Egy alaptalan tudományú bányaigazgató, tiszttartó vagy szakmánymester kormánya mellett az alája rendelt munkások nem egyebek, mint vakondokok, a föld gyomrát tétova turkálják, s csupa szerencse, ha itt-ott kincsre találnak. Jobban kitűnik ennek valósága a következőkből. §108. Ha valaki régi, akár elhagyatott, akár századok óta folyton mívelt bányát vesz munkába, mivel a régiek közönségesen a legfensőbb közöket szokták kirabolni, előre a mívelést a mélységben kell űzni. Itt is t. i. mélyebb lehatás után kihosszítások, az érnek vonulása szerint való felnyitásai eszközöltetnek, rendes fokok (Straszen) készülnek, a fensőbb ércközök a lehetségig a jövendőre hagyatnak, s egy, a lőrétekhez, költséghez és zsákmányhoz (Ausbeute) mérsékleti érc váj ás (Erzhau) folytatik. Egyébként a mívelés módja itt sem különbözik a friss bányákétól. §109. Következik az ércvájás, az említett fokos-, tetős- s keresztmívelés módja szerint. Ha a munkába vett ér nem szélesebb két ölnyinél, ennek kivájására fokos- vagy tetőmívelés legcélirányosabb. A fokosmívelés (Straszenbau) e következően megy véghez: minekutána az érköz lemezteleníttetett, a fenső kihosszítás feneke v. talpa (Sohle) alatt egy ölnyi mélységre egy műtársaság (eine Kühr) állíttatik munkába, mely az érnek vonulása szerint vízirányban előretör. Midőn ezen társaság két ölnyire hatott, alatta hasonlóan egy másik kezdi a törtetést, ez alatt ismét a harmadik, negyedik sat.,