Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Kacskovics Lajos, a földtudományok első akadémikusa (Tóth Álmos)

ra lett, s míg e minőségében a Kertészeti füzeteket szerkeszté, a kisdedóvó-egyletnél a nagyérdemű gróf Brunszvik Terézia emlékére rendezett jubileumon magvas ünnepi beszéddel lépett fel, mely 1865-ben külön nyomtatásban is megjelent. 1865-ben a nógrádvármegyei törvényszéknél bírói hivatalt vállalt. Irodalmi tevékenysége főleg a gazdasági s kisdedóvó-intézetek körében érvényesült. Egyik nagyobb munkája: Közlemények a kisdedóvás s nevelés köréből (Buda, 1843). A magyar akadémia 1837-ben levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezése a Kisdedóvásról szólott. Az akadémiában Nagy Iván rendes tag tartott felette 1892. ápr. 25-én kegyeletes emlékbeszédet. Kéziratban maradt önéletírása 1888-ból, s Testőr című novellája 1841-ből. A jogtudományi műszótárhoz s a bányászati műszavak összegyűjtéséhez s magyarosításához is nagy adalékkal járult, s a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében is jelentékeny részt vett. Arcképe az Ország Tükre 1862. évi folyama 16. számában jelent meg MarastonitóV Ezekhez életrajzi vonatkozásban is - főleg az Emlékbeszéd alapján - néhány tényt hozzá kell tenni. Több nyelven beszélő, müveit ember, a reformkor jellegzetes alakja. A Kisfaludy-féle Auróra-kör tagja, tehát a nemesség, a magyar értelmiség haladóbb, ha tetszik, modernebb részéhez tartozott. Kapcsolatba került Kossuthtal, Bajzával, Vörösmartyval, Toldyval és más reformerekkel, később Széchenyivel is. Jogi tanulmányainak elvégzése után Eötvös Józsefhez, majd a királyi ügyigazgatósághoz került ügyvédként. Tagja az 1848. márciusában alakult ún. Közbátorsági [ma azt mondanánk, Közrendvédelmi] Bizottmánynak, mint arról maga Petőfi számol be {Nemzetőr). A természettudományok iránti vonzalmával nem volt egyedül. A kor több neves politikusáról tudjuk, hogy kiemelkedő ismeretekkel bírtak e stúdiumokat illetően is. Eötvös József és Kossuth Lajos nevét említem, de Széchenyi Naplója is tanúskodik e tudományokra való, a mainál sokkal erőteljesebb odafigyelésről. Kacskovicsot - Székely Lajostól eltekintve, aki mint a magyar bányász-szaknyelv megújítóinak egyikét említi nagy elismeréssel lényegében nem tartja számon a bányászattörténet-írás. Ennek okát