Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről

Harmadik szakasz A bányamívelésről (Grubenbau) §63. Bányát mívelni annyit tesz, mint a felkeresett, fellelt s annak rendje szerint törvényesen megszerzett erekben, rostokban, székművekben, telepekben sat. rejtező érceket minél kevesebb költséggel, a lehető legkönnyebb munkával, legnagyobb s legtartósabb haszonnal kiszedni. A költség kímélése tehát fő figyelmet kíván a tulajdonos nyereségére, mely mindazonáltal többnyire oly tetemes, hogy azt egyes vagyonosok nem könnyen győzhetik: azért ritka eset, hogy valami bányának mívelésében egyes birtokos merészelne pénzének kockáztatásával bocsátkozni: hanem többnyire egész társaság egyesül evégre, melynek egyes tagjai részvényeik (actia) mennyiségéhez képest több s kevesebb költséggel segítik elő céljukat, a nyereséget s ennek szaporítását. Dy társaság közbirtokosságnak (Urburariatus, Gewerkschaft), s tagjai bányabirtokosoknak (Urburarius, Gewerk Waldbürger) vagy részvényeseknek (Actionarius) neveztetnek. Sőt több bányákban magával a Nagyméltóságú Királyi Kamarával állanak szövetségben, mely mindazáltal a Főkamaragrófi Hivatalnak kormánya alatt magányosan is mivel nevezetes bányarészeket. Az ércmívelésnek régtől megismert, elkerülhetetlen szükségű volta miatt minden egyes bányaváros, azonkívül minden várköri háztulajdonos (Ringstädtler) bizonyos kiváltságok mellett - mint például Körmöcön szabad bormérési kizáró joggal - köteles bányát mívelni; innen származhatott az, hogy honi bányáink mívelésükben a külföldiek is részt vehetnek: mely körülmény bár több ha-