Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Második szakasz. Az érckeresésről - A telepesekről - Az iszapmű kereséséről - Felkérésről s adományról

nagyobb sietséggel folyamodjék illető bányabíróságához, akinek benyújtván a próbajel (signum probatorium, Währzeichen) mellé csatolt felkérőlevelét (Literae mutungales, Muthung), arra mindenekelőtt iparkodjék tőle törvényes adományt (collatio, Verleihung) szerezni: nehogy a törvény kiszabta időn túl más által ebben megelőztessék. Ha tehát valami bányavárosban kebeleztetik a felkérendő tárgy, ahol t. i. helybeli kerületi vagy albányamester egyszersmind bányabíró - lakozik: a törvényhatóság ezt illeti, különben a kerületihez* kell járulni. A felkérőlevélnek megkívántató fő tulajdoni: lször, hogy oly személy legyen subjectuma, aki törvény által erre alkalmatlannak nincs kijelelve; ezek közé számíttatnak a száműzöttek, eszeháborodottak, kisdedek s minden gyámság alatt lévők, ha csak nevükben a gyám nem folyamodik; 2szor, a zsidók, akik azonkívül is hét mérföldnyire közeledhetnek csak a bányavárosokhoz; 3szor, minden rangú királyi bányatisztek; 4szer, határnoki tisztek. Valamint pedig nem csak az újonnan feltalált ér vagy rost, hanem minden elhagyott s általánfogva az úgynevezett királyi vagy fejedelmi szabadban (in campo liberó Principis, Fürstenfrey) kebelezett bányaművek - kivévén a só-, opál- s kőszénbányákat -, ékzetek, aknák, Magyarország a bányamívelésre nézve 4 kerületre van felosztva: ú. m. Alsó- és Felső-Magyarországira, Nagybányaira s Bánságira, mely Oravicainak is neveztetik. Alsó-Magyarországban e következő vármegyék foglaltatnak: Nagy- és Kishont, Bars, Zólyom, Fejérvár, Árva, Baranya, Vas, Komárom, Körös, Győr, Liptó, Mosón, Nógrád, Nyitra, Pest, Pozsony, Somogy, Sopron, Esztergám, Szála, Tolna, Túróc, Várasd, Veszprém, Zágráb; A Felső-Magyrországiban, mely különben Szomolnokinak hivatik: Szepes, Gömör, Abaúj, Borsod, Heves és Külső-Szolnok, Sáros, Torna, Zemplén; a Nagybányaiban: Szatmár, Bereg, Bihar, Máramaros, Szabolcs, Közép-Szolnok és Kraszna, Ungvár, Ugocsa, Zaránd és a Kővári kerület; végre a Bánságiban: Arad, Bács, Békés, Csanád, Csongrád, Krassónak Kárász vizén inneni része, Pozsega, Szerem, Temes, Torontál, Verőce, Bánsági és Oláh-Blirium. Az alsó-magyarországi kerületi bányamesternek (kinek személyében a kerületi bányabíróság és erdőmesteri hivatal is kapcsoltatik) lakhelye szabad királyi Selmec bányavárosa; a felső-magyarországinak Szomolnok bányakamarai mezőváros; a nagybányainak sz. kir. Nagybánya városa; a bánságinak Oravica bányakamarai mezőváros. A kerületin kívül van minden bányavárosban albányamester, aki szinte egyszersmind albányabíró és erdőmester. Lásd Opus Deput. Regnic. 1792. art. W.