Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Első szakasz- Földalleírási előismeretek - Az erekről, rostokról s szekérművekről

főér- és rostképezte éles szegletbe (angulus acutus) jut. A rostoknak hajolásuk azon szerint határoztatik el, mint az ereké. §12. Azon rostok, melyek a vonuló érnek óravonalától (Stundenlienie) egyenes szegletre (angulus rectus) oldallanak

35

, keresztrostoknak (Kreutzklüfte), amelyek éles vagy tompa szegletet

36 alkotnak vele, odanőtteknek, (zusetzende, zuscharrende Klüfte), éspedig ha az eret általmetszvén vonulásukat ennek másik oldalán is folytatják, akkor folytatott kereszt- vagy általnőtt, általvonult rostoknak (durchsetzende Kreutz- oder Scharrklüfte) neveztetnek. Vannak tovább[á] olyan rostok, melyek esésükkel, vagyis egyik élükkel az érnek valamely lapjához (színéhez) nőve azzal együtt vonulnak; ezek ránőtt rostoknak (zufallende oder aufsitzende Klüfte), s ha az eret általmetszve esésüket folytatják, általesett rostoknak (durchfallende Klüfte) hívatnak. §13. Az erek és rostok nem tartják meg mindig esésüknek kezdett irányát, hanem amint feljebb említem, néha ide s tova görbedeznek, s a hajló ér gyakran bizonyos mélységben állni kezd, s az álló majd jobban, majd kevesebbé hajlik. Az első esetben az ér rohanni (der Gang stürzt sich), a másodikban emelődni (der Gang steiget, oder richtet sich auf) mondatik. §14. Az erek gyakran kilátszanak a hegyekből, midőn felső élük a függmény s fekvény közt azoknak égalatti színükre 7 kibújik, s 35 Elágaznak, kiágaznak. 36 Éles vagy tompa szöget. 37 A felszínre.