Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004)

Benkő Ferenc (1745- 1816)

csolata volt, akik értékelték és számon tartották őt. így Karl Joseph Eder az, aki elsőként értesíti Benkő Józsefet Benkő Ferenc Magyar Minerologiájának a megjelenéséről. 12 Szebenben való időzése alatt egyébként főleg szászok írnak Albumába: Fichtel, Müller, Ler­chenfeld, Filtsch és mások, vagyis az erdélyi szellemi élet német­ajkú kiválóságai. Az az eddig még nem ismert tény is megbecsültségére utal, hogy a nemcsak Erdélyben, hanem külföldön is tekintélyes törté­netíró, Benkő József már 1784-ben a befolyásos Teleki Sámuelhez írott levelében a természethistóriát és német nyelvet tanító profesz­szornak ajánlotta Benkő Ferencet Marosvásárhelyre. 13 (Ez akkor és ott nem valósulhatott meg.) Nagyszebenből már ismert tudósként „a' N. Enyedi Kollegy­omban hivatott Professornak 1790-ben, hogy ne tsak néma betűk­kel, hanem elő (!) nyelvel is, legyen a' Természetnek tolmáttsa" — írta Baritz János, egykori tanítványa, majd famulusa. 14 Az egyház­főtanács a Galambos Mihály elhalálozásával megüresedett tanszék­re javasolta: „Tiszteletes Benkő uram tanítson Naturalis Históriát, Geographiát, folytassa a Catechizálást és azokon kívül a német nyelvet is ". 1S Katedráját 1790. június 24-én - Nagyenyeden először - magyar beköszöntő beszéddel foglalta el: „E mai nap hát az, a melyen parantsoltatik, hogy mi is egybe kötött erővel Nemzeti szü­letett nyelvünket a setétes hajnalból a napfényre kihatolni segítsük, hadd tündökölhessék az is végre, mint szintén más nemzeteknek nyelvek, a ' Boldogságnak egén késő időkig"} 6 Ezek a szavak felvi­lágosult eszmevilágának fő gondolatai. Kezdetben a természet- és földrajzot, majd 1792-től az ásvány­tant is magyarul adta elő diákjainak, s a zaklatások, tiltások ellené­re is mindvégig kiállt az anyanyelvi oktatás mellett. Továbbra is Baritzot citálva ismerjük meg pedagógiai módszerét: „Tanítása lassú, tsendes, de kedves, tiszta és érthető volt, nem a' nevek' tsupa előhordásából, és a' külömbféle állatok leírásából állott; egybe tudta ő ezzel kötni a ' kedvest, gyönyörűségest és hasznost is; min­den előadásában a ' volt a tzélya, hogy használyon, vagy gyönyör­ködtessen. Füvészi kisétálásai, tanúsággal és kellemetességgel telyesek voltának, 's én is ezeknek köszönöm, a ' Természet ' ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom