Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - Újabb adatok Szendrő 16-17. századi irodalmi életéhez

ködött tovább. 1643 és 1650 között a szendrői jezsuita misszióban tevékenykedett: lelkipásztor volt és az iskolamesteri teendőket is ellátta. Később Kassán, Vngvárott, majd Znióváralján szolgált szláv hitszónokként, végül 1654ben misszionáriusnak rendelték Csáky Pál főispán mellé Szepesváraljára. Életének utolsó évében súlyos betegségbe esett: a lábát orbánc támadta meg. Hosszú szenvedés után a jezsuiták túróci rendházában, Znióváralján halt meg 1656. december 15-én; itt is temették el. - Latin, magyar és szlovák nyelven írt verseket, értett a zenéhez és az énekléshez.

(8) Mivel Szöllősi az énekeskönyv megjelenése előtti 7 évet Szendrőben töltötte, nincs okunk kételkedni abban, hogy itt fogant a kiadvány ötlete, s a városban végezte az anyaggyűjtés és a sajtó alá rendezés sok időt és fáradságot igénylő munkáját is. E célból több helyen meg kellett fordulnia (egyházi központokban, kolostorokban, iskolákban stb.). A viszonylag terjedelmes mű szedése, hangjegyekkel való ellátása, korrektúrájának elvégzése, nyomtatása és végül kötése hosszabb időt (akár 2-3 esztendőt) is igénybe vehetett, ezért feltételezhető, hogy a kézirat nyomdába adása ugyancsak Szendrőből történt. Mindezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy az első magyar katolikus énekeskönyv a Bódva-parti településen született az 1640-es évek második felében. 5. 1658-ban jelent meg Sárospatakon (1656-os évszámmal) az Igaz és Tökéletes boldogságra Vezérlő Út. Avagy Bé-menetel a ' Hitre, mely nélkül lehetetlen dolog hogy valaki Isten előtt kedves légyen, mely Kérdések és Feleletek által rövideden, de felette igen hasznosan a ' Bibliának minden Könyveinek és részeinek eleitől fogván utollyáig értelmére vezet... című munka, amelyet Somosi Petkó János szikszói református pap közelebbről meg nem nevezett idegen nyelvből fordított. A bibliamagyarázatokat tartalmazó mű ajánlása Mezőlaki István szendrői református prédikátornak szól (Keltezése: „Szikszón M.DC.LVL esztendeben. Sz. Jakab Havának [július], 3. nap"). Róla annyit tudunk, hogy az 1650-es években mintegy 6 esztendeig lelkészkedett a végvári gyülekezetben. Mivel érdemelte ki e nem mindennapi megtiszteltetést? A fordító a dedikációban elmondja, hogy a szóban forgó könyv londoni tartózkodása alatt került a kezébe, és annyira hasznosnak találta, hogy megfogadta: átülteti nyelvünkre. Körülbelül tíz hét alatt teljesítette is vállalását. Szerette volna a hollandiai Leydenben vagy Utrechtben kinyomattatni a kéziratot, de mivel nem volt pénze és pártfogója, hazahozta. Ám itthon sem nyílt módja a kiadására, egészen addig, amíg 1656-ban Mezőlaki István meg nem látogatta őt Szikszón. Kérésére lelkésztársa megígérte, hogy támogatókat szerez a nyomtatáshoz. Mezőlaki azonban később úgy határozott, hogy maga vállalja a nyomdaköltséget, ami nem lehetett „olcsó mulatság", mert a könyv terjedelme több mint 600 oldal! A szendrői prédikátor azzal, hogy mecénásként lehetővé tette egy fontos vallási tárgyú mű megjelenését, beírta nevét a magyar irodalomtörténetbe.