Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A martonyi vasércbányászat

ben megvizsgálták a martonyi vasérctelepet is. A volt bánya egész területén 86 fúrást végeztek 7512 m összmélységben. 9 pátvasérc, 4 barnavasérc, 2 ankerit és 3 tartalék (ankerit) érctömzs helyét, nagyságát és minőségét határozták meg. Méreteik rendkívül eltérőek voltak (barnavasérc 3.2-13.8, pátvasérc 19.7 - 140.4 ezer tonna). Az egyes ércfajták átlagminősége a következőképpen alakult: pátvasérc 21.67, barnavasérc 33.82, ankerit 19.71 % vastartalom. Mennyiségi arányok: barnavasérc 7, pátvasérc 81, ankerit 12 %. A legnagyobb érckészletű tömzsöket külszíni fejtésre is alkalmasnak vélték. Az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat 1966-1970 között tervezte az újonnan feltárt martonyi vasérckészletek kitermelésének megkezdését, ez az elképzelés azonban nem valósult meg. A szakemberek ugyanis belátták, hogy a kistömegű, szétszórtan fekvő, közepes minőségű előfordulás művelése nagyüzemi módszerekkel gazdaságtalan lenne. így ma a martonyi vasérctelep inkább érdekes földtani objektum, mintsem potenciális nyersanyaglelőhely, hajdani bányászata pedig a hazai ipartörténet egyik szerény, lassan feledésbe merülő momentuma. * Első közlés: Iparágunk múltjából. A martonyi vasércbányászat. = Érc- és Ásványbányász, 6. évf. 1991. 6. sz. (július), 3. old.