Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

az ötezret. Országos viszonylatban is kiemelkedő beruházás volt 1952 és 1960 között az éreelőkészítő üzem építése, amely sikerrel oldotta meg a 2024 % vastartalmú pátvasérc dúsítását. így vált lehetővé, hogy a fogytán levő limonit helyett a bányászatban mindinkább ez az ércféleség vegye át a vezető szerepet. A forgódobos kemencékben végzett mágnesező pörkölés és szeparálás nyomán 42 % vas- és 2 % mangántartalmú dúsítmányt kaptak. A termelés legmagasabb szintjén, az 1970-es évek végén évi több mint 200.000 tonna dúsított pátvasércet állítottak elő, nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó 87 %-os fémkihozatallal. 1973-tól néhány évig a magasabb réztartalmú pátvasércből rézszínport vontak ki flotálással. Az ehhez szükséges berendezést a Velencei-hegységben megszűnt pátka-szűzvári üzemből szerelték le és telepítettek Rudabányára. Kiegészítő tevékenységként olykor más ásványokat is termeltek: például a festékgyártáshoz szükséges vasokkert, szigetelőanyagnak használt baritot, Alsótelekes határában kohászati, vegyipari és építőipari célra egyaránt alkalmas dolomitot stb. Rudabányához tartozott a perkupái anhidritbánya és őrlömű, továbbá egy ideig a tornaszentandrási mészkő- és a martonyi vasércbánya. A bányászat fejlődése a lakosság életkörülményeiben is éreztette hatását. Jelentősen javult a lakáshelyzet, mivel 30 év alatt több mint 500 új otthont adtak át vállalati beruházásban. Megoldódott a régóta kritikus vízellátás, később szennyvíz-, majd gázvezeték épült (igaz, hogy csak a település egy részén). Művelődési ház, könyvtár, múzeum, eleven kulturális élet, zenekarok, műkedvelő csoportok, szakkörök, sportegyesület, iskolabővítés, óvodák, színvonalas kereskedelmi ellátás, új vasútállomás - csak néhány az 1945 utáni évtizedek vívmányai közül, és ez a felsorolás korántsem teljes. Az elért eredmények, a látványos fejlődés ellenére sem alakult kedvezően a vasércbányászat helyzete. Az 1950-es évek elejétől állandó minőségi és gazdaságossági problémák mutatkoztak, árviták folytak a kohászattal, sőt egyesek az üzem létjogosultságát is megkérdőjelezték, mert az import vasérc olcsóbb volt, mint a rudabányai dúsítmány. A termelés évről évre nagyobb veszteséggel járt, amit csak jelentős állami támogatással tudtak kompenzálni. 1980. május 30-án szép és a hagyományokhoz méltó ünnepség keretében emlékeztek meg a nagyüzemi bányászat fennállásának 100. évfordulójáról, miközben már a döntéshozók asztalán feküdt az üzem bezárásáról szóló javaslat. Erre a fájdalmas, sokak szerint elhamarkodott és előkészítetlen lépésre a kormányzat csak jóval később szánta el magát: 1985. december 28-án szüntették meg a vasércbányászatot és -dúsítást Rudabányán. 1948-tól idáig csaknem 19 millió, 105 év alatt összesen körülbelül 34 millió tonna volt a kitermelt ércmenynyiség. Munkahelyi balesetekben 58 bányász vesztette életét. A legsúlyosabb szerencsétlenség 1965. június 8-án történt: az egyik föld alatti fejtésben bekövetkezett omlás öt halálos áldozatot követelt.