Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

vagy Nagy Lajos király által betelepített német ajkú bányászok az előző időszaktól eltérően nem vasércet, hanem rezet és elsősorban nemesfémet: ezüstöt fejtettek, illetve állítottak elő (ez utóbbit a szünidős ércekből és feltehetően főként azok mállási folyamatok során dúsult felszínközeli zónáiból nyerték). A valamelyik régi, talán kimerülőfélben levő bányavidékről érkezett gyakorlott szakemberek a gazdag, jó minőségű és könnyen művelhető érclelőhelyen hirtelen felfuttatták a termelést, ezért sikerült rövid idő alatt városi rangra emelkednie a korábban villa (falu), illetve possessio (jobbágyfalu) minőségben szereplő településnek. (Van azonban olyan vélemény is, hogy a városi kiváltságok megszerzése sokkal előbbre datálható. A bányavárosok szövetségének 1487. évi statútuma egyes kutatók szerint ugyanis a kiváltságnyerés idősorrendjét tükrözi, vagyis a harmadikként említett Rudabányának e tekintetben meg kellett előznie a negyedik helyen szereplő Jászát, amelynek 1255-ben megerősítették régi kiváltságait. A vidék településtörténete, az okleveles adatok és az alább ismertetendő közvetett bizonyítékok - várospecsét, templomépítés - azonban nem emellett szólnak.) A német bányapolgárság jelenlétéről egyébként több korabeli emlék is árulkodik, amelyeket majd a megfelelő helyeken említünk. A 14-15. századra datálható tehát a helység és a bányászat fénykora. Rudabánya az 1450-es évekig királyi bányaváros volt, majd Szapolyai Imre birtokába ment át, 1527-ben pedig Ferdinánd király Thurzó Eleknek adományozta. Jelentőségét érzékelteti, hogy Zsigmond király két ízben, 1399-ben és 1408-ban ítélkezett itt, és okleveleket is keltezett innen. Szerencsére napjainkig fennmaradt az ezüstből készült városi pecsétnyomó. Átmérője 7,1 cm, körirata: SigilRudabánya középkori várospecsétje lum civitatis Rudae (Ruda város pecsétje). Ábrázolásai: középen baljában pásztorbotot tartó, jobbját áldásra emelő püspök szembenéző alakja (valószínűleg Szent Miklós, a város templomának védőszentje). Feje fölött gótikus bástya, alatta mérműves ablakú épület (templom). Két oldalán szimmetrikus elrendezésben a bányászszimbólumok első ismert hazai megjelenése: függőlegesen álló ék és kalapács. Ilyen megoldást ezen kívül csak egyet ismerünk: Kuttenberg (Kutná Bora, Csehország) 1327-ből származó régi városi pecsétjén. Minden más ábrázolás keresztbe helyezve mutatja a szakma jelképpé vált két ősi szerszámát. Az üresen maradt