Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

KÖNYVEK KÖZÖTT - A magyar föld megismerésének kezdetei

A magyar föld megismerésének kezdetei Csiba István: Magyarország hegyeiről. Dissertatio historico-physica de montibus Hungáriáé. Miskolc - Rudabánya, 1991. 198 old. 1987-ben indult útjára a Bányászat, kohászat és földtan klasszikusai című könyvsorozat dr. Zsámboki László, a miskolci (akkor még) Nehézipari Műszaki Egyetem Levéltára igazgatójának szerkesztésében. Eddig öt kötet készült el, melyek technika- és tudománytörténeti ritkaságokat tettek hozzáférhetővé a szakemberek és az érdeklődők számára. (Rülein von Calw: Rendszeres és hasznos kiskönw a bányászatról. Bergbüchlein. 1987, Kerpely Antal válogatott írásai, 1987, G. A. Scopoli: Crystallographia Hungarica. Magyar kristálytan, 1988. id. Alliquander Ödön: Magyarország kőszénbányavállalatai 1940-ben, 1989, J. Chr. Lehmann:^ bányafúróról. Bergbohrer, 1990). 1991 decemberében a sorozat igazi kuriózummal gazdagodott: megjelent 6. darabja, Csiba István eredetileg 1714-ben, Nagyszombatban kiadott latin nyelvű könyvecskéjének magyar fordítása. Mit tudunk a szerzőről? 1673 és 1719 között élt, 1692-től a jezsuita rend tagja volt. Teológiai és bölcseleti tanulmányok után Nagyszombatban, majd Kassán tanított. Négy művét tartja számon a magyar könyvészet. Szóban forgó munkája eddig sem volt ismeretlen, de valóságos tartalmáról nemigen tudott az utókor. Máskülönben szerzőjét (pusztán a cím alapján) nem sorolták volna a földrajzi írók közé, holott túlnyomó részben földtanról, ásványokról, bányászatról, kohászatról és a hozzájuk kapcsolódó tudományokról van benne szó. Csibának nem nyílt alkalma arra, hogy személyes tapasztalatokat, közvetlen információkat szerezzen az általa leírtakról. Egyetlen lehetséges módszer állt előtte: a rendelkezésére álló hatalmas könyvtári háttérre építve a korábbi irodalomból merítse, ahogy maga mondja, „történetitermészetrajzi" értekezésének anyagát. Ennek megfelelően körülbelül hatvan különböző nemzetiségű szerzőt említ vagy idéz (Arisztotelész, Behamb, Cuspinianus, Herberstein, Kircher, Ranzanus, Plinius stb.). Nem mond tehát újat, de hasznos szolgálatot tett azzal, hogy a Magyarországgal kapcsolatban elszórtan fellelhető, témába vágó adatokat egybegyűjtötte és kommentálta.