Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

34 A BÁNYA- ÉS VASIPAR TÖRTÉNETE DOBSINÁN. Ezen bányánál az évi jövedelmi adó 1854 —18G2-ig . . . 810 ft 55 kr — 4518 ft 54 kr. 1866- 1878-ig . . . 5181 ft 20 kr — 18,403 ft 74 kr. közt változott, míg 1863— 1865-ig összesen 20,769 ft 75 krt tett. A nyers kéklen és niklércz ára a különböző fémtartalom szerint különböző volt, igy mázsáját 1780—1790-ig . . . . . . 1 1 f t — 63 ftig 1827 körül .... ... 24 ft. 1835 » 22 ftig 1846 » . . . 14 ft — 40 ftig 1867 » . 30 ft. 1872-ben . . . 40 ft — 4 6 ftig 1873-ban . . . 90 ft — 9 3 Va ft'g 1874-ben . 60 ft — 94

Va ftig 1875 » . . . 89 ft — 9 7V2 ftig 1879 » pedig 33 írttal fizették. A jövedelem feltűnő csökkenését nem az érez kevésbedése, nem ís az árak jelenteken}' leszállása idézte elő, hanem az, hogy a még mindig nagy mennyiségben termelhető érez vevők hiányában egyáltaljában nem értékesithető, mely okból ezen, a XIX-ik században Dobsina városának (pl. a cembergi bányán birt 46/128 rész) és összes lakosságának csaknem kizárólagos jövedelmi forrását képező bányászat szomorú jövőt lát maga előtt és maholnap menthetetlenül beszünik. A legújabb időben bekövetkezett üzleti pangás miatt pénzkészleteiken^eugődő gazdag bányatársulatok is kimerültek és valami nagyobb, czélhoz vezető vállalat létesítésére, nevezetesen a concentrálás és extra ctió kísérleteinek folytatására, valamint az elért eredmények kifejtésére immár képtelenek ; a szegényebb társulatok pedig még 1—2 év előtt beszüntették a munkát, minek szomorú következménye az lett, hogy közel 200 bányász és családja kenyér nélkül maradt. Ha a nagyobb bányák is azt teszik, — és elébb-utóbb nem is tehetnek mást, Dobsina város lakossága kénytelen lesz kivándorolni, és a haza egy pár ezer munkás honfit, az állam pedig egy alapot vészit, mely neki sok éven át több mint 50,000 forintot jövedelmezett ! Visszatértem honnan kiindultam. Videant consules!