Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

hogy e lielyütt néhány jelentéktelen kísérlet kivételével a régen terjedelmes bányászat nyomaira sem akadunk. 1) a neuwegi régen ismert tekintélyes teléreket a XVII-ik század óta a XIX-ik század elejéig a Szontagh-család a dobsinai oldalról több akna és tárnából, az oláh-pataki oldalról pedig a régi Michlova tárnából, míveltette. Ezen terjedelmes bánya-üzem mellett úgy régente mint a XVII-ik és XVIII-ik században mások is többé-kevésbé jelentékeny teléreket tártak fel, pl : Eltscher István 1702-ben —a régi olvasztóval szemben ; — Kusma Péter és Kaiser Endre 1720-ban — oláhpataki határról — ; Benigni Gáspár 1447-ben — a több mint 100 évig miveletlenül hevert »Tesnyarkat« a Szontagh-féle bányák felett, hol Böhm Sámuel is 1767-ben, Dobsina városa és társai 1769-ben — »három király tárna* név alatt — és mások is bányát nyitottak. De legtekintélyesebb e tájon a Neuweg alatti »Himmelskron« bánya, melyet 1763. november 2-án Kamenitzky János, id. és ifj. Kaiser Márton, Haniszko György, Koschik Jakab, Komar György, Rachel Pál és Springer János tártak fel, kik 4

/e-t 1764. szept. 18-án Grünblath János Mártonnak 3200 ft.-ért ndtak el. Ezen bánya óriási kiterjedésű volt és jövedelmező voltát az is igazolja, hogy I

/

ao része 1768-ban 4000 ftért, 1773-ban pedig 3000 ftért adatott el. Akadt is szomszédja minden oldalról, különösen 1765—1780-ig, midőn a terület úgy a Neuwegen mint a Steingerauschban — Jochmann kútjáig — köröskörül elfoglaltatott, de jóllehet a himmelskrohni telér a XIX-ik század elején a szó szoros értelmében vízbe fúlt és tagadhatlanúl a Steingerausch felé dől, ezen telérre senki sem akadt és minden e részben (a legújabb időben is) tett kísérlet és kutatás eredmény nélkül maradt. Jelenleg már csak többnyire benőtt óriási gorczterek mutatják a neuwegi gazdag bányák helyet. 16. m) A Peckenberg, Tranken és Birken környékén igen régen találunk ezüst- és rézbányákat, így : Antony Illés régen felkért és 1697-ben újból összeírt bányái közt van a »fehér rézerczre« mívelt peckenbergi öröktárna, 1700. körül volt ugyan ott Saler József Mártonnak, 1702-ben Dobsina városának — -!

1G részben — és társainak, 1724-ben Lányi Pálnak, 1729-ben Lányi Pál, Szontagh Gáspár és Saler Mártonnak ezüst- és r ézbányája ; 1746—1776-ig igen terjedelmes a felsősajói (Sebők) és redovai (Szulyovszki, Szontagh stb.) társulatnak bánya-üzeme a Peckenbergen és környékén, mely a később beállott hanyatlás korszakában is pl. 1767—1769-ig a redovai társulatnak 26650