Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)
nyák is régente egy szintén közel állott, de a XVII-ik század végén már csak salakhalmáról ismert olvasztót foglalkoztattak. Antony Illés a XVII-ik században a Gelehnen rézkéneget — Kieszbergwerk — a Gedenicsen pedig rezet termelt, majd 1724-ben Dobsina városának a Gelebn mellett, — 1736-ban "Wasserbauch János, Pellionis István és Schub Mártonnak a Grundban, 1745-ben Szoyka András, Hanko Simon és Peck Jánosnak a Gelehn alatt, — 1751—1761-ig a cembergi bánya tulajdonosainak u. o., — 1761-ben ifj. Gömöry Simon és Peck Jánosnak és 1763-ban Szlávik János és társainak a grundi körmöczi útnál, — 1768-ban Demiani Mihálynak a Csuntaván és 1775-ben Zoborovski Józsefnek és társainak a Gelehnen volt rézbányája, melyeket többnyire régesrég elhagyott feltárások helyén hol csekélyebb, hol nagyobb eredménynyel míveltek. Ezen nagy terület még koránt sincs kiaknázva, mint az ott legújabban eszközölt turzások mutatják. e) A Niklhannes grundban már a XVII-ik században régen mívelt rézbányákat találunk, így : Antony Illés itt régóta mívelt és 1697-ben újból nevére írt öröktárnával és főaknával bírt, melyben rezet termelt. E bányát 1720-ban Lányi Pál (mint elhagyottat) majd 1759-ben Schlemmer Mihály és társai és 1761-ben Gömöry Simon, Gömöry Sámuel és Vavrek Mihály kérte fel, 1762-ben Victoria, Tamás és más tárnákból állott és felerészben özv. Lányi Theresia tulajdonát képezte, 1776-ban pedig újból kitérjesztetett, E bányán sok rezet termelhettek, mert pl. 1775-ben Gömöry Simon ^-részért Dobsina városától 350 ftot kapott, mely bányarész még 1788-ban is 190 ft. 96 krt jövedelmezett. Szontagh Gáspár (és két fia Mihály és Gáspár) is bányásztatott 1728-tól kezdve e völgyben rezet; 1732-től felhagyja, majd r/50-ben ismét mívelteti bányamüvét; 1751-ben egy »szt. János« nevü tárnát nyit, mely 1755 — 1775-ig hol mívelés alatt áll, hol szünetel; 1766-ban Stempel Mátyás, Vavrek Mihály és Stark ezen Szontaghféle bányamezők területén feltárást 1 ) eszközölnek, melyért az egész bányában 8 / 8 részt kapnak, mely részeket azonban már 1767-ben Szontagh Gáspárnak eladják. Lipták Pál és Hafura György is 1720-ban (az Anton}' Illés-féle bányák mellett) egy rég elhagyott tárnát és aknát nyitottak fel. Ezen némi megszakításokkal még e század folyamában is mívelt bányák, egy néhány újból nyitott kivételével, immár kimeríttettek és elhagyattak. ] ) »Ein altes Stollwäntl an der Leuten linker TTmd.« bk.
