Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)
midőn is azokban az öntött vas nyújthatóságaival kevesebbet törődtek, amennyiben a nyers vas külön kemenczékben — Frischfeuer — és nyújtó hámorokban — Streckhammer — fúvás, izzítás és nehezebb, könnyebb kalapácscsali kovácsolás által merevségétől megfosztatott és meglágyittatott. Adataim szerint Lányi Pál volt az első, ki 1715-ben a város alatt (a Kaiser-féle hámor mellett) egy ily vasmüvet épített, melyet kopogó hámornak — Klapperhammer — nevezett és melyben vasmüveket és háztartáshoz szükséges eszközöket kovácsolt. Példáját hamar más is követte és a XVIII-ik század végefelé a vas ilynemű feldolgozása már általános lett, úgy, hogy akkor a város felett 3, a Göllnitzvölgyben pedig 4 ily kemenczét — Frischfeuer és Streckhammer — és hámort — Klapperhammer — találunk. A vas ily tömeges előállítása mellett természetesen háttérbe szorult az aczéltermelés, mely az összeolvasztandó érezek keverése, a kemencze berendezése és levegőveli táplálása, valamint a nyert fém hűtése körül különös gondot, sok időt és nagy fáradságot igényelt és csak kisebb mennyiségben volt termelhető. Azért úgy az aczélkészítésre berendezett kohók, mint az aczélhámorok 1730 körül beszüntek. Hasonló sorsban részesültek xijabb időben a forró széllel táplált és egyéb módon is javított kemenczék, nyujtóhámorok és ahhoz hasonló vasművek, melyek a nagy gyárak és hengerművek óriási eredményével versenyezni képesek nem voltak és így nem csoda, ha az 1800 körül üzemben volt 8 ily kemencze, illetve hámor, egynek kivételével, mely azonban szintén lét és nem lét közt lebeg, elpusztult és félek, hogy a különben hengerfúvással ellátott és nagyobbszerü termelésre is berendezett két városi kohó is (egyike a már emiitett Göllnitzvölgyi, a másik 1759-ben az elpusztult Gömöry Mátyás-féle hámor helyén épült) maholnap szünetelni fog és elpusztul Jó, hogy Wasserbauch András nem most, hanem 1627 körül élt, 1 ) mert csupán fuvókészítéshez értvén, nem tudom, hogy keresné ma kenyeret. Ezen a XV—XVI. és XVII-ik században arany alappal bírt iparág nálunk jelenleg — és már jó idő óta — képviselővel nem dicsekedhetik. 6. Ezen vasmüvek csak kísérleteken alapultak és tapasztalások után folytonosan változtak és tökéletesbittettek, a mint az, vegytani ismeretek hiányában, máskép nem is lehetett. A külön*) 162 7. de 24 Januarii HE. Andreas Wasserbauch wietwcr und balkmachei alliir — Jungfraw Sopbia, Hansz Muzing eines taglöhueis aus Newäorff EhlichcTochter.« (a dobsinai esketesi anyakönyvből.)
