Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz

csekélyebb dolgaival is eldicsekszik, miért ne dicsekednék a magyar az ö jeleseivel. Részben a nemzeti dicsőség emelésére irta meg tehát e művét : „hadd lássa a -világ, hogy hazánk is nemz oly jeles fér fiakat, a melyeknek viselt dolgai sokkal nagyobbak, jelesebbek, mint más ezer idegeneké." A mi már most hőseit illeti, Benyovszkira vonatkozólag elismeri, hogy ennek életét egy német munka után írta meg, bár megjegyzi, hogy némely tekintetben magának Benyovszkinak és hü szolgájának Kontónak szóbeli közlései után indult. Benyovszkira, a inult század egyik leghíresebb kalandorára, kinek életéről köteteket írtak össze, nines is kétségünk. De hogy Rontó Pál élő ember volt-e vagy csak a Gvadányi fantáziájának szüleménye, az mindeddig vita alatt állott. Gvadányi munkájának előszavában mint élő emberről beszél róla s a költeményben is valósággal igy szerepel. Az előszóban elmondja, hogy hőse nem az a Rontó, a ki mint gróf Tököli Imre kémje hétszáz magyarral és számos tatár és oláh haddal 1690-ben a tölcsvári szoroson át Erdélybe ütött s alakos szerepében Heiszter tábornok és Teleki Mihály konyhájában pecsenyét forgatott. Ezt Istvánnak és nem Pálnak hívták. „Rontó Pál nem is ebben az időben élt, de — úgymond — egy regimentbe volt velem és én föstrázsamestere voltam s hivatalom mellett az akasztófa alá is én vezettem ki az hét esztendeig folyt prusszus háborúba. 1790-ik esztendőben országgyűlésen Budán lévén, megtudván ö ottan létemet, felkeresett és kilencz napokig el sem eresztettem. Ezen alkalmatossággal mind a maga életét úgy a grófét az vele esett történetekkel elbeszéllette előttem ; söt a mint neki mondottam mint volnának némely dolgaik a (német) könyvbe kitéve, sokat meg