Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

Mindemellett is roppant népszerűségre tett szert s ez több szerencsés körülmény összejátszásának tudható be. Az első, a mi erre befolyt, az az exclusiv hazafias magyar szellem, mely valamennyi müvét átlengi, a második az a körülmény, hogy Grvadányi öntudatlanul is a népköltészet üde forrásából merített s ennek szellemében rajzolván alakjait és a nép szája izéhez alkalmazván előadását, müvei érthetők lettek az alsóbb osztályok számára is. Előmozdította művei sikerét Arany János distinctiója szerint az olvasó közönség fejletlen állapota, meg az a tény is, hogy a század irodalmi hagyományai jóformán elkallódtak. Munkái kézröl-kézre jártak tehát, s sok család e könyveken kívül nem is igen ismert mást. „Az egykönyvű publikum pedig — mint Arany (Gvadányi. Prózai dolg. 297. 1.) oly találóan megjegyzi'— a legháládatosabb. Az a közönség, mely kevés könyvet újra meg újra olvas, népszerűbbé teszi az írót, mint az, melynek van módja válogatni s kapkodva olvasni." De Gvadányi munkásságának jelentősége nemcsak az olvasóközönség meghóditásában határozódik, hanem abban is, hogy ö volt irodalmunkban az első, ki a költészetben komikai tárgyakkal megpróbálkozott. Messze vezetne, ha e helyütt kifejteni akarnánk, hogy milyen tényezők folytak be arra, hogy a Gvadányit megelőző három században a komikai irány művelőkre nem talált. Elég talán, ha a haza válságos állapotára s a nemzet viszontagságos küzdelmeire rámutatunk. S ha nem is fogadjuk el a maga merevségében az „inter arma silent musae" állítást, viszont állítanunk kell, hogy minden iró csak az öt környező eszmék behatása alatt teremt, s ennyiben minden mü