Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

Ezek közül csak a Nováki Ferenczhez irt üdvözlő verse maradt fenn, melyet később „Aprekaszion" czimen újra kiadott. Legrégibb munkája, melyet saját vallomása szerint 1758-ban irt, az a tréfás kis párhuzamos vers, mely az „Unalmas órák"-ban mindjárt a Badalai dolgok után következik. Czime: „Igaz szeretetnek hármas tüköré." Ezt a munkát sokan mint a magukét mutatták be névnapokon, a min Grvadányi nem egyszer jót nevetett. A rövid versből, melyet ugy mutat be, mint Ocskói Ocskai Ferencz névnapi üdvözletét hitves társához Pókatelki Kondé Nepomucéna asszonyhoz, izelitől álljon itt az első strófája : Szent Nepomuk napját Gyakorta érhessed Istennek áldását Bőven is vehessed Soha se érhessed Szivednek fájdalmát És ne is vehessed Istennek haragját. Időrendben e vers után a Badalai dolgok következnének, melyek alá 1765-öt jegyezte a szerző. De ezt csak jámbor elhitetésül tette oda, mert részint az elbeszélés szelleméből, részint az utolsó versszakok egyikében elejtett amaz elszólásából „éltem immár ennél vidámabb esztendőt," első pillanatra kitűnik, hogy későbbi szerzemények. Ez első kísérletek a fenmaradtak után Ítélve valami nagyobb irodalomtörténeti és aesthetikai jelentőséggel nem birnak. Gvadányi irói pályáját nem is ezektől kell datálnunk. Ekkor még aligha villant is meg fejében, hogy magyar Íróként szolgálja hazáját. S katonáival korántsem azért ereszkedett nyájas társalgásba, hogy tőlük husz év múlva megírandó müveihez adatokat szerezzen; a Tisza-melléki magyar megyékben sem azért tanulmányozta a nép erkölcseit