Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

II. GVADÁNYI JELLEMZÉSE. Irodalmunk történetében páratlanul áll az az általános felbuzdulás, lelkesültség és kitartás, melylyel a mult század végén egyes jobbjaink az elhanyagolt nemzeti nyelv és irodalom ügyét felkarolták. A hatalmas szellemi forrongás, az óriási lendülettel megindult irodalmi mozgalom sok nagy tehetséget, sok uj embert, sok érdekes jelenséget hozott felszinre. De mindnyájuk közt tagadhatatlanul legérdekesebb a Dugonics András és Gvadányi József fellépése, kiket az egymás mellett keletkezett klasszikái és franczia iskolákkal szemben, Pálóczi Horváth Ádámmal együtt a népies iskola megalapítóinak nevez az irodalomtörténet. Bizonyos komikai színezete van annak, mikor ez a két, egymással homlokegyenest ellenkező pályán haladó ember késő vénségében egyszerre csak elhatározza, hogy mulattató regényeket fognak irni a magyar dámák és kisasszonyok számára. Nagyban ösztönzi őket erre a hazaszeretet, meg az a czél is, hogy a külföldi regényeket, a Pamélákat, Klarisszákat és Narczisszákat kiszorítsák. Mert erős nemzeti érzelmű mind a kettő. Annak szerzetesi csuhájáról, ennek osztrák tábornoki egyenruhájáról, s mindkettőnek nyugodalmas külsejéről senki nem olvasná le a