Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

vize partján, melynek közelében anyai jószága, e százötven holdnyi szép és termékeny földbirtok feküdt. A város főterén, a volt jezsuita templommal és gimnáziummal szemben, egy máig is fennálló renaissance- stilü emeletes kastélyt épittetett, a város szélén pedig négy holdnyi területen pompás s utóbb messze földön híres kertet rendezett be. Öreg korára újra megházasodott, elvevén Bakics ezredes tisztes özvegyét, Szaleczki Katalint, kivel boldog házasságban élt halála napjáig. Ez a házas* s ága meddő volt, míg első feleségétől született fia és leánya még éltek. A fiú, Ignácz távol a szülői háztól katonáskodott, mig leánya Erzsébet otthon töltötte napjait. Felesége tetötől-talpig derék, magyar érzésű asszony volt, kiről büszkén említi fel Molnár Borbálához írt egyik levelében, hogy „ellensége az orcza festésnek" s magyar ruhát^ magyar főkötőket hord, „nem olyakat, melyek érik a felhőket." Szakolczai magányában csöndes egyfoi maságban tölték el a Gvadányi napjai. A kertészkedés és könyvolvasás képezték főfoglalatosságát. Amaz valóságos szenvedélye volt. Ideje legnagyobb részét kertjében tölte s szeretettel ápolta virágait. Mint Molnár Borbálához írja : Előttem nincs semmi ezeknél kedvesebb, Virágoknál mi is lehetne ékesebb ? Természet munkáját ezekbe vizsgálom, Főkép a nagy isten munkáját csudálom. A gazdálkodáshoz már nem volt türelme s ha ki is látogatott jószágára, szórakoztatóul rendesen valami könyvet is vitt magával. S Péczelinek meg is irja, hogy az általa fordított ó-testamentom máso-