Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A Hell- (Höll-) család a magyarországi kultúrában (Bartha Lajos)

A Hell- (Höll-) család a magyarországi kultúrában Esettanulmány BARTH A LAJOS A magyarországi tudomány- és technikatörténet négy Selmecbányái Höll, ill. Hell bányagépész nevét tartja számon: az apáét, Mainaus Corneliusét, és három fiáét: Ignaz Corneliusét, Joseph Kariéi és Maximilan Rudolphusét. Önmagában véve ez is elegendő indok lenne arra, hogy e helyen mint „Höll - Hell" dinasztiáról szóljunk. Ám ha végigtekintünk a máig terjedő - de közel sem teljes - családfán, azt is megállapíthatjuk, hogy a leszármazottak között minden nemzedékben feltűnik egy-két jelesebb tehetség. A következőkben azonban (már csak terjedelmi okokból is) csupán a második generáció kiemelkedő tagjairól szólunk részletesebben, annál is inkább, mivel a csillagász Hell Miksa említését egyrészt a 2004. év nevezetes égi jelensége (a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulása) is indokolja, másrészt azért kell szólnunk róla, mert érdemei ismeretlenek, pontosabban félreismertek. Előre kell bocsátanom, hogy, a következőkben a Hell családnév és a keresztnevek magyar írásmódját használom, mivel a hazai szakirodalomban így váltak általánosan elterjedtté. Helyesebbnek tartanám azonban, ha oly módon alkalmaznánk a névírást, ahogyan azt az egyes nemzedékek valóban tették: a 19. sz. elejéig németes ortográfíával. Selmecbánya a 19. sz. közepéig szinte teljesen német ajkú város volt, csak az 1800-as évek második felében telepedett le ott nagyobb számú magyar és szlovák lakosság (Fényes E. IV. 1851).