Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

tottak be Bányászati tapasztalatai révén ezeket a kutatásokat Vi­liam Rozlozník irányította. Közben a kis társaság újabb tagokkal bővült, például Alexander Rusnák bányatechnikussal, akinek képe­sítése volt a robbantások elvégzéséhez, így a lőmesteri teendőket ő látta el. Ugyancsak a csoport tagja lett Abonyi Árpád, aki korábban segédvájár volt a Dorogi Szénbányáknál, de ekkor éppen a Buda­pesti Műszaki Egyetem Soproni Bányászati Karán tanult. Tudjuk, hogy egy barlang felfedezése nem csak a szerencsétől függ. Az a tény, hogy a csoport több tagja bányászati ismeretekkel rendelke­zett, már garantálta a félsikert. Szerencsés volt a terület kiválasztá­sa, ami a karsztviszonyok pontos ismeretén alapult, ehhez pedig bizonyos szintű geológiai szaktudás szükségeltetett. Röviddel felfedezése után elkezdődtek a munkálatok a barlang a látogathatóvá tétel érdekében. Ezért Rozlozník mérései szerint ki­jelölték a mesterséges bejárat helyét, amiről egy 1952 nyarán ké­szített rajz is fennmaradt. (I. sz, ábra.) Bányamérői ismereteit Rozlozník a barlang első térképének elkészítése során is felhasz­nálta. (A barlang pontos felmérését 1960 és 1964 között Abonyi már mint bányamérnök készítette el.) A 25 méteres mesterséges bejárati folyosó kihajtása biztosítás nélkül, szilárd kőzetben tör­tént, kihasználva a gombaszögi kőfejtő lőmesterének szaktudását. A kiépítési munkálatokat Ladislav Herényi vezette, és ő lett a bar­lang első gondnoka is. (A későbbiekben Herényi elvégezte a lő­mesteri tanfolyamot, és a rozsnyói barlangász-csoport ilyen irányú feladatait ő látta el.) A szükséges segédmunkákat a csoport tagjai végezték fizetett dolgozókként a Cestovny ruch (Idegenforgalmi Vállalat) megbízásából. A szalmacseppköveiről híres Gombaszö­Megalapozatlan az a feltevés, hogy a forrás vízszintjének lesüllyeszté­se Rozlozníkék találmánya. Ugyanis 1943-ban a. Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) tagjai Bertalan Károly vezetésével a gö­mörhorkai (özörényi) forrás vízszintjének lesüllyesztésével jutottak be egy tavas üregrendszerbe, amelyről Rozlozníkéknak is tudomásuk le­hetett, mert kapcsolkatban álltak Ján Senessel (Szenes Jánossal), a gö­mörhorkai expedíció egyik résztvevőjével. Birtokukban volt az ese­ményt megörökítő szakirodalmi közlemény. (Turisták Lapja, 1939. 9. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom