Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

többször nem is említik a dokumentumok. Pedig segítségük nélkül a vállalkozások többsége nem járt volna sikerrel, főleg a 19. században. A Dobsinai-jégbarlang felfedezése és feltárása A Dobsinai-jégbarlang nyílása - csakúgy, mint a Pelsőci-fennsíkon levő Csengőlyuké - emberemlékezet óta ismert volt. A jéggel és mészkőfallal körülvett üregből hideg levegő áramlott a külvilágba. 1870. július 15-ig nem akadt egyetlen elszánt vállalkozó sem, aki ebbe a titokzatos jeges lyukba lemászott volna, és szembenéz az ismeretlennel. Az említett nap hajnalán Ruffinyék háza előtt Dobsinán nagy sürgés-forgás és zaj támadt: néhányan a szükséges felszerelést rakodták fel a szekérre. A nevüket is tudjuk: Ruffiny Jenő bányamérnök, Lang Gusztáv bányavállalkozó, valamint Mega András városi hivatalnok. Ok hárman éppen a Dobsinai-jégbarlang felfedezésére indultak. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Fehér Ferdinánd doktor is, aki ugyanabban a házban lakott, s megismerve a célt, már nem tudott aludni. A város végén a csapatot Gáli Jakab, Gáli János, Pack József és Lipták János bányászok várták. A résztvevők személyi összetétele és az előre elkészített felszerelés arról tanúskodott, hogy megtervezett és jól átgondolt vállalkozásról volt szó. Bizonyos előismereteik és megfigyeléseik alapján nagyméretű föld alatti üregek felfedezésére számítottak. A helyszínen a szerszámok lerakodása után felállították a vitlát, és elsőként Ruffiny ereszkedett le. Körülbelül 8 méter után a jelenlegi Kis-teremben találta magát. A vitlát a bányászok kezelték. Világításra a hagyományos, abban az időben elterjedt bányász olaj mécseseket használták. A felszín és a mélység közötti kommunikáció hasonlóan működött, mint a függőleges aknaszállításnál: zsinór segítségével jeleztek egymásnak, amelynek egyik végét a leereszkedő a kezében tartotta, a másikhoz pedig a felszínen csengőt erősítettek. 1871 júniusában, tehát egy évvel a felfedezés után a barlang már látogatható volt. Falépcsőket és járdákat építettek ki benne, s azév októberéig a bányászlámpák fénye mellett a természeti kép-