Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)
A bányászok szerepe a 19. századi barlangkutatásban A függőleges barlangokba, vagyis a zsombolyokba való leereszkedés nem valósulhatott meg a bányászok tapasztalata nélkül, mivel ale- és felszálláshoz drótköteles kézi vitlát alkalmaztak, csakúgy, mint a személy- és anyagszállításnál a bányaaknákban. A vitla elkészítését és kezelését a bányászok ismerték a legjobban, hiszen ennek használata a munkahelyükön mindennapos volt. Később már a barlangászok is boldogultak ezzel a technikával, de a zsombolyokba való első, történelmi jelentőségű leszállásoknál bányászok nélkül nem mehetett végbe az esemény. 3 A bányászok rutinosan mozogtak a sötétben, szakmájukból kifolyólag nem féltek leereszkedni az ismeretlen, sötét mélységekbe. Puszta jelenlétük már önmagában is biztosította a vállalkozás sikeres végrehajtását. Jó példa erre a Dobsinai-jégbarlang felfedezése 1870-ben, valamint a Csengőlyukba történt leszállások a Pelsőd-fennsíkon 1875-ben és 1882-ben. Az említett esetekben bányászok kezelték és biztosították a szükséges technikai eszközöket. A legegyszerűbb szállítóberendezés az egy vagy több személy által üzemeltetett, néha lendítőkerékkel ellátott kézivitla volt. 4 Természetesen a zsombolyba való leszálláskor nem alkalmaztak a vitlán lendítőkereket. A zsomboly felett legtöbbször hidat építettek, mert nyílásuk rendszerint nagyobb, mint a szállító- vagy kutatóaknáké. Erre az áthidalásra szerelték a felvonó-berendezést. (1. sz. képmelléklet). A későbbiek során a barlangkutatók már maguk is megbirkóztak a csörlő felállításával és kezelésével, többé nem volt szükséges a bányamunkások közreműködése, akiknek nevét leg3 Az 1970-es évekig alkalmazták a vitlát a zsombolykutatásnál. Ezután már a ún. zsombolymászás módszere terjedt el a hegymászó-kötél és a mászóeszközök segítségével. A vitla elkészítését és alkalmazását a 20. században a barlangkutatók már bányászok segítsége nélkül is ismerték, de a csoportban többnyire mindig volt bányász képesítéssel rendelkező személy. A speciális kézi vitlát, az ún. Graminger-csőrlőt elvétve életmentés céljából a mai napig alkalmazzák. 4 Batta, §. 2005.
