Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)
Rozsnyó környékén úgy a bányászatnak, mint a barlangászainak gazdag hagyományai vannak. A bányászat a Rozsnyótól északra elterülő Gömör-Szepesi érchegységben található érc- és ásványlelőhelyekre települt. Ez a tevékenység több száz éven keresztül biztosította a környék lakosságának a megélhetését. Az érchegységet délen és délnyugaton a Szlovák- (hajdan Gömör- To mai-) karszt kiterjedt fennsíkjai határolják, ahol a karsztformák minden változata megtalálható. Barlangjai már az őskortól menedékül szolgáltak az ember számára, manapság pedig a barlangkutatókat vonzza a föld mélye. A terület a 19. század második felétől keltette föl nagyobb mértékben a kutatók érdeklődését, noha ekkor még nem beszélhetünk rendszeres és tudományos megalapozottságú barlangkutatásokról. Ezek kezdetét 1870-től számíthatjuk, amikor a Dobsinai jégbarlangot felfedezték. Azt is mondhatjuk, hogy ez az esemény volt a barlangokkal foglalkozó tudományág, a szpeleológia kiindulópontja térségünkben 1 . A gömöri barlangkutatást két fő időszakra oszthatjuk: az első a kezdetektől 1918-ig tartott, amíg a terület a történelmi Magyarország része volt. A második korszak 1918-tól napjainkig terjed, miután a karsztvidék a trianoni határok megvonása következtében Csehszlovákia, majd Szlovákia része lett. A barlangkutatás 1918 után több szervezet irányítása alatt történt. Jelenleg az amatőr barlangászoknak a Szlovák Szpeleológiai Társaság biztosít hátteret. A Szlovák Barlangok Igazgatóságának 2L feladata pedig a barlangok működtetésén, védelmén, dokumentációján és kutatásán túl a barlangok felügyelete. 2 1 A barlangok iránti érdeklődés már a 17. században megkezdődött, a 18. sz. elejétől pedig elszigetelt tudományos kutatások is történtek, főleg ifj. Bucholtz György (1688-1737) és Bél Mátyás (1684-1749) jóvoltából. (Stankovic, J.2005.) 2 1952 és 1962 között a Turista Állami Vállalat hatáskörébe tartoztak a barlangok, és feltárásukat is szakembereik végezték. A vállalatnál két munkacsoport tevékenykedett, amelyek hivatásos barlangászokból álltak. Az egyik csoport a domicai volt, amelynek Ján Majko, a Domicabarlang felfedezője lett a felelős kutatásvezetője. Ezekben a csoportokban dolgoztak a barlangkutatásra szerződtetett bányászok is.
