Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében HORVÁTH PÁL Bevezető Vannak foglalkozások, amelyek egymásra épülnek, egyik a másik nélkül nem tudna létezni, noha maguk a tevékenységek teljesen önállóak. Ugyanakkor az is megesik, hogy a függőség csak egyirányú, vagyis az egyik foglalkozási ág szempontjából teljességgel szügségtelen a másik megléte. Hasonló a helyzet a barlangászat és a bányászat vonatkozásában, tekintet nélkül arra, hogy amatőr szintű vagy hivatásszerű barlangkutatásról van szó. E két foglalkozás esetében az egyirányú függőség érvényesül: a bányász nagyon jól boldogul a barlangász nélkül, míg a szpeleológus esetében ez nem mondható el, mivel a bányászati és geológiai ismeretek ugyancsak szükségesek, sőt egyes esetekben elengedhetetlenek számára. Ezért hódol a barlangászainak oly sok bányász vagy geológus-képesítésű ember. S ez fordítva is igaz: a szpeleológia iránti érdeklődés több esetben meghatározó tényezővé vált az élethivatás megválasztásánál. Vagyis nem véletlen, hogy több amatőr barlangászból lett bányász vagy geológus. A rozsnyói szervezett barlangászok munkájában is legtöbbször olyan személyek játszottak fontos szerepet, akiknek bányászati vagy földtudományi képzettségük volt. A kutatási helyszínek kiválasztása többnyire az ő javaslatukra történt. A feltárások során nagymértékben alkalmazták a bányászból lett barlangászok tapasztalatait, főként a faácsolatok készítésénél vagy a robbantásos feladatoknál.