Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Édesapám, Kállai Géza (ifj. Kállai Géza)

Édesapám, Kállai Géza JJFJ. KÁLLAI GÉZA Budapesten, 1884. június 9-én született. Családfája az akkor robbanásszerűen fejlődő főváros népességét tükrözi, mert gyökerei a történelmi ország szegleteibe vezetnek. Itt elég annyi, hogy atyai családjának neve Szuhakállóra mutat. A családi legendák is Borsod vármegyéből erednek. Úgy hírlik, hogy az ónodi gyűlésen a Nagyságos Fejedelem oldalán a mi őseink kurjongatták leghangosabban a Magyarország függetlenségét hirdető és a Habsburgok trónfosztását kimondó szót: Eb ura fakó! A középiskolát a ma már csak utcanévben létező Reáltanodában végezte. Családi hagyományaink szerint minden férfiúnak mesterséget kell tanulni, mert - így a regula - ha a felhőket célzód is meg, a földről kell elindulnod. Ehhez ő a Selmecbányái Bányászati Főiskolát látta célirányosnak választani. Ami nem volt a családban szokatlan, mert jó negyedszázaddal előbb az ő édesapja is ott tett képesítő vizsgát, akkor, amikor ott még építőmestereket is oktattak. Édesapám 1908-ban szerzett bányamérnöki oklevelet, és szakmai tevékenységét a tatabányai szénbányáknál kezdte. A főváros közelsége lehetővé tette, hogy tanulmányait folytassa, és akkori kifejezéssel szólva közgazdasági mérnökké is sikerült még a háború előtt lennie. A világháborúban tűzérhadnagyként Przemyslben szolgált, ám még a bekerítés előtt az osztrák Alpokba, Kallvangba vezényelték. Vasútvonal híján a Monarchia hadserege az olasz front ellátását nem tudta megoldani, ezért ott a mészkőhegyet 900 méter hossz* A & Rudabányai Múzeumi Napon, 2005. október 19-én elhangzott előadás szerkesztett változata.