Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Vasércbányászat és vasgyártás Lucska és Barka környékén (Batta István)

harmadikban 4-10 gramm ezüstöt találtak. A minták réztartalma 1,2-4 % volt, átlagosan 2,6 %-ot tett ki. A kvarcban előfordult termésarany is. A vegyelemzés eredményei azért olyan eltérőek és szokatlanul jók, mert nyilván kiválogatott ércmintákból készültek. A József-bányára Nord und Südliches Josephfeld védnév alatt 1845-ben mint régi elhagyott bányára kaptak adományozást. Ekkor indították a völgy aljáról, amely az egész környék legmélyebb pontja is volt, a József tárót (a korabeli térképeken Silber Stollen néven szerepel), s ez 70-80 m után el is érte a télért, amivel teljesítette célját, tudniillik a telérvonulat mélységi folytatásának feltárását. A József-bánya fölött az Arnold és Laurenz hosszmértékek szerepeltek adományként. Feltehető, hogy ezek viszont a szóbanforgó telér „vaskalapjának" leművelésére létesültek. Mivel a telér csapásirányával megegyezően több, ma már elhagyott, ezüstöt is tartalmazó fejtés nyoma volt felismerhető, valószínű, hogy ezek lehettek a szomolnokiak és stósziak által művelt bányák. A rézércek többnyire a barnavasérc és pátvaskő társaságában, azok szegélylapjain fordultak elő. Kérdés, hogy az akkori viszonyokhoz mérten nagyarányúnak mondható kutatást és feltárást miért nem követte az ércvagyon szisztematikus leművelése? Ez a már említett konjunkturális és egyéb okokon kívül az ércelőkészítés akkortájt részben még megoldatlan, bonyolult és költséges voltával magyarázható. Bányaüzemi viszonyok Tekintettel arra, hogy az előbbiekben bemutatott telepek túlnyomó részén a természeti adottságok következtében csak igen egyszerű és korlátozott bányászat valósulhatott meg, ezért a továbbiakban csupán a görmöcbányai teléren kialakult bányaüzemi viszonyok ismertetésére szorítkozunk. Ezek minősíthetők ugyanis viszonylag a legfejlettebbeknek. Az érctelepet eredetileg a Görmöci-altáróval nyitották meg, miután a kibúváson megállapították csapásirányát, dőlését és vastagságát. Az altáró viszont csak 24 m magas pillért tárt fel, így a további mélységet egy ebből hajtott vakakna segítségével nyitották